A fájdalom amit a tőr okozott éreztem, hogy a testem minden pontjához el ér. Először elsötétült minden, aztán pedig furcsa, vakítóan fehér fény vett körül.
Amikor kinyitottam a szemem, ugyan ott voltam, Logan kastélyánál, ugyan abban az időben,és láttam, ahogyan harcolnak, de hiába kiabáltam, vagy jeleztem, hogy itt vagyok, vegyetek észre, semmi választ nem kaptam.
-Szörnyű, hogy ilyen messzire fajultak el a dolgok, nem igaz Lya?-kérdezte egy női hang-
-Logan tudja, hogy mi a helyes! Amúgy is ki maga és én hol vagyok?
-Nem a helyes oldalon állsz, de ez nem a te hibád! Meg kell próbálnod emlékezni, hogy véget vess ennek, és ismét béke legyen a földön, amit csak te tudsz elhozni!
-Ki maga? Nem értem miről beszél! Vissza kell mennem segíteni Logannek.
-Nyugodj meg Lya, vissza fogsz menni, de előtte had tegyek fel egy kérdést. Ki vagy te?
-Mi az, hogy ki vagyok én? Ha tudja a nevem akkor bizonyára ismer! De engem az nem érdekel, hogy maga kicsoda, csak küldjön oda vissza, különben meg bánja!
-Itt nem használhatod a varázs erőd, és igen én tudom ki vagy, de mutatok valamit!
Az idegen nő a kezét a homlokomra tette, és fura dolog történt.
* Castiel *
Miután láttam, hogy Lya megöli Kent, rá kellett jönnöm, hogy Logan egy szörnyet csinált Lyából. Abból a lányból akit a világon mindennél, és mindenkinél jobban szeretek.
Ez már nem Lya volt. Ő soha nem ölt volna meg senkit, főleg nem egy olyan személyt, mint Ken, aki közel állt hozzá, amit soha nem néztem jó szemmel be vallom.
Ahogyan a háború kezdett egyre jobban a tető fokára hágni, egy nehéz, de kötelező döntést kellett hoznom.
Csak abban tudtam bízni, hogy Lya erős, és nem hal bele, de ha nem teszem meg, lehet, hogy mindenki más bele hal, és biztos voltam benne, hogy Lya fel áldozná magát.
-Lys szólj Rosalynak és a többieknek, hogy készüljenek, mert szükségem lesz rájuk!
Az egyik vámpír aki velünk harcolt, jól bánt az íjjal, ezért meg kértem, hogy lője le Lyát, de meg ne merje ölni.
Amint Lya le zuhant, a többiek már ott voltak velem. Agata gyorsan be adott egy bénító inyekciót Lyának.
-Sajnálom Lya, tényleg sajnálom, de ez nem Te vagy! Tudom, hogy erős vagy!-mondtam és belülről a fájdalom mardosott-
-Ne! Te idióta, fogalmad sincs, hogy most mit tettél!-mondta Logan-
-Ez csak a te hibád!-mondtam-
-El hitted, hogy aggódom a kis angyalkáért?! Annyira nem is nagy baj, hogy megtetted, úgy is elvégezte már a feladata nagy részét!
-Te miről beszélsz?
-Ugyan már, Lya csak arra kellet, hogy a piszkos munka nagy részét elvégezze! Utána persze jó lett volna a szolgámnak, ha érted mire gondolok, de így is jó ha meg ölted! Akár, hogy nézzük ő csak egy nefilim volt, és lehet, hogy én is meg öltem volna a biztonság kedvéért, de te meg tetted helyettem szóval köszönöm!
Logan ekkor mutatta ki a foga fehérjét, és hogy ki, vagy mi is ő valójában.
A testén mindenhol tetoválás jelent meg, a fogai megnőttek, a körmei karommá váltak, a szemei feketék lettek és a hátából két hatalmas fekete szárny jött elő.
Mindenki Logant figyelte, ahogyan átváltozik.
-Te egy angyal vagy?-kérdeztem-
-Nagyon sértő a számomra, hogy egy gyenge angyalnak nézel!-mondta és a hangja is mélyebb és rekedtesebb volt-
-Akkor milyen szörnyeteg vagy te?
-Nem szörny, nem is angyal, én egy démon vagyok!
-Az...az lehetetlen!
-Ó, hidd csak el, hogy nem az!
Logan ekkor a varázs erejét is megmutatta, sajnálatunkra.
Tíz embert minimum, hogy meg ölt egyszerre, bele értve a saját szolgáit is.
- Úgy látszik, hogy a démonok nem is olyan okosak!-mondtam-
-Ne ítélj elhamarkodottan! Mindenkit meg ölök, aztán életre keltem a sötét erőket! Démonokat, vámpírokat persze csak a rosszakat, bukott angyalokat. Először úgy terveztem, hogy a leghatalmasabb bukott angyalt is meg próbálom vissza hozni az életbe, magát Lucifert, de aztán rájöttem, hogy csak szolgának, egy csicskásának használna. Ehelyett viszont én leszek a következő, és az egyetlen démon akinek mindenki a lábai előtt fog heverni!
Úgy látszott, hogy a terve meg is valósul. Hiába támadtunk rá egyszerre többen, semmi esélyünk nem volt az erelye ellen.
* Lya *
Kezdtem magamhoz térni. Amint kinyitottam a szemem és körül néztem, pont az a látvány fogadott amire számítottam.
Lassan fel álltam, a seb és a nyíl helye,már be volt forrva, szinte csak egy kis szúró fájdalmat éreztem.
-Elég szép munkát végeztem nem gondolod?-kérdezte Logan Castielt, aki a földön feküdt elég komoly sérülésekkel-
-Dögölj meg!
-Nem, most te fogsz meg dögleni!-mondta Logan-
-Hé Logan, miért nem egy egyenlő erejűvel kezdesz ki?-kérdeztem-
-Lya!-mondta Castiel, és öröm hallatszott a hangjában-
-Mert senki sem ér fel az én erőmmel! Mondjuk dicséretes, hogy életben maradtál, de azt fogod kívánni, hogy bár ne így lett volna!
-Azt majd meglátjuk!
Mindketten fel vettünk a földről egy kardot és kezdetét vette a harc, a jó és a rossz között.