A levegőből néztem, a vér ontást ami még csak most kezdődött el.
A pillantások rám szegeződtek, és pár másod percig mindenki meg állt a gyilkolással.
-Lya, öld meg őket!-kiabálta Logan-
-Kérlek Lya, emlékezz rám! Te nem vagy gyilkos, neked kell meg mentened az ártatlanokat és a világot!-mondta a fiú az ablakból-
-Mire vársz? Meg parancsolom, hogy végezz velük!-mondta Logan-
Percek alatt egyre többen lettünk.Logan emberei és az ellenfél is beszállt a harcba.
Kezdtek elfajulni a dolgok.A fiú az ablakból már lent harcolt a társaival.Egyre csak a nevem kiabálta, hogy emlékezzek, ezzel párhuzamosan Logan is rám parancsolt.
Még mindig döntés képtelenül, néztem őket a levegőből, amikor észre vettem, hogy valaki Logant hátba akarja lőni egy íjjal.
Szó nélkül, engedelmeskedve a parancsnak Logan megmentésére indultam.
A nyíl vesszőt épp, hogy csak el tudtam kapni a levegőben, mielőtt véget vetett volna Logan életének, ugyan is a nyíl ezüstből volt.
-Lya, miért nem emlékszel rám? Ken vagyok, a barátod!
-Nekem nincsenek barátaim, csak a Nagy Úr létezik a számomra!-mondtam, felvettem a földről egy kardot ami vérben úszott és egyenesen Ken szemébe néztem.
Elkezdtünk harcolna, de ő is úgy beszélt velem, mint az a vörös hajú fiú, mintha már ismerne.
-Ez nem te vagy Lya!-mondta Ken-
-Először veled, aztán a vöröske haveroddal végzek, majd meg ölök mindenkit aki a Nagy Úr ellen van!
-A Nagy Úr?! Komolyan így hivatja magát az az áruló? Nem emlékszel, hogy be férkőzött a bizalmadba, majd átvert téged és mindenkit?
-Ne merészelj így beszélni a Nagy Úrról!
-Ne hallgass rá, csak ellenem akar fordítani!-mondta Logan-
-Elegem van belőled és a másikból is! Én nem ismerlek titeket csak a Nagy Úr számít nekem!
Ken nagyon kitartóan harcolt, de látszott rajta, hogy már kezd ki fogyni az erejéből.
-Meghalsz!-mondtam és a kardal szinte szem rebbenés nélkül szíven szúrtam.-
-Ken! Ne!-kiabálta a vörös hajú fiú-
Páran még Ken felé fordították a fejüket.Egy fele más szemű fiú, egy fekete ruhába öltözött lány és a vörös.
Ken hamar meghalt, mert a kard pont a szíve közepén hatolt át, és így már képtelen volt tovább dobogni.
Megérkezett Logan összes embere, így egy értelműen mi kerültünk előnybe.
-Jobb ha fel adjátok! Gondolom, nem vagytok vakok, és ti is látjátok, hogy ebből már nem kerülhettek ki győztesen!-kiabálta Logan az ellenségnek-
Egy helyben álltak és tudták, hogy Logannek igaza van.Még is elszántság, és harci szellem égett a szemükben.
Az egyik lány próbálta megmenteni Kent, de hiába.
-Lehet, hogy nem győzhetünk, de minnél több mocskos elfajzottat ölünk meg, annál boldogabban fogunk meghalni!-mondta a vörös hajú-
-Tetszik a bátorságod Castiel!-mondta Logan és meglepődtem, hogy a nevén szólítja, mert ezek szerint ismeri- De te is tudod, hogy ezt csak be beszélted magadnak és a többieknek, mert mind meghaltok és én leszek a világ ura!
-Te egy senki vagy és az is maradsz! Egyszer elárulnak az embereid is és egyedül maradsz!
-Nem ebben tévedsz, mert velem van az aki neked a leg fontosabb! Lya öld meg őket!-mondta Logan.-
A harc ismételten folytatódott.A hangulat Logan számára örömteli és felemelő volt, hiszen már biztosra vehette a győzelmet.Castielék számára viszont az ellenkezője, mert akár mennyire is erősnek próbálták mutatni magukat, ahogy hullottak elfele, úgy egyre jobban meg is törtek.
Talán én öltem meg a legtöbb embert, hol a varázs erőmmel, hol pedig kézi fegyverrel.
Már mindenem vérben úszott, és körülöttem is.Mint télen a tájat ahogyan beborítja a friss hó, és minden fehér színben pompázik. Itt viszont a meleg holt testek és a friss vér vette át a hó lepel szerepét.
Egy pillanatra meg álltam a gyilkolással és a levegőből néztem végig a földön.
Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok és akiknek a legkevesebb keresni valójuk lenne ebben a vér ontásban, emberek harcoltak egymás ellen.
A következő áldozatomat akartam a más világra küldeni, amikor egy nyíl hasított a hátamba. Szerencsémre a szárnyak megakadályozták a túl mélyre hatolásban, de egyenesen le zuhantam a szilárd talajra.
Amint fel emeltem a fejem, öten álltak körülöttem.
- Rosalya, Leigh, ti a két karját fogjátok le, Lys és én pegig a lábait, amíg Agata be adja a bénítót!-adta ki a parancsot Castiel-
-Azonnal engedlyetek el, különben a gyors és kíméletes halál helyett, lassan és szenvedve fogtok meg halni!-mondtam, de ekkor már mozdulni is alig bírtam attól amit a boszorkány belém fecskendezett-
-Sajnálom Lya, tényleg sajnálom, de ez nem Te vagy!Tudom, hogy erős vagy!-mondta Castiel és egy tőrt emelt fel-
- Mit akarsz azzal?-kérdeztem-
Válasz nem kaptam a kérdésemre, legalább is nem szóbeli választ.A tőr mélyen a szívembe hatolt, én pedig a földön feküdtem és Castielt néztem, aki el fordította a fejét.