* Lya *
Már régóta szolgáltam Logant, és mindig figyelmes volt velem.A nevét is csak én tudtam, mindenki más Nagy Úrnak szólította, de más jelenlétében nekem is úgy kellett hívnom.Remek vezérnek tartottam.
Sosem gondoltam arra, hogy mi lesz holnap, vagy hogy én mit szeretnék, mindig azt csináltam amit Logan parancsolt nekem.
Olyan mintha Logan teremtett volna meg egy nap, és csak azóta léteznék a Földön.
Teltek a napok, a hetek, és minden nap sablonosan telt.Hallgattam a háború tervét, az elfajzottak edzettek én pedig csak vártam.
Nem tudom, hogy pontosan mire, de legbelül volt egy érzés ami a nap minden percében ki akart volna szabadúlni belőllem, de nem tudott, én pedig azon voltam, hogy vissza folytsam.
-Jó reggelt Lya.-lépett be az ajtón Logan-
-Neked is, történt valami?
-Igen. Mondd csak, nem tudsz semmit arról, hogy valaki meg szökött volna a kastélyból?
-Nem! Miért ki szökött meg?
-Senki, nem fontos. Hogy aludtál?-kérdezte és végig simította az arcom-
-Köszönöm jól, de most ha nem haragszol mennem kell edzeni!-mondtam és hátrább léptem Logantől-
-Persze, menj csak! De ne nagyon fárazd ki magad, tudod, hogy holnap van a nagy nap!
-Tudom.
Logan ki ment a szobából én pedig le rogytam az ágyra.
Midig is úgy éreztem, mintha Logan más szemmel is tekintene rám, nem csak egy harcosra, ami zavart, mert én sosem éreztem annál többet mint hogy ő az Úr én pedig a szolga.
Senki iránt nem éreztem úgy igazából semmit, csak közönbösséget.
A tegnap esti álmomban viszont egy fiú jelent meg, aki mintha ismert volna engem és valamiért bocsánatot kért.
De mások is megjelentek rajta kívül, a szárnyaim pedig fehérek voltak.
Hogy ne gondoljak az álmomra, elmentem gyakorolni és fejleszteni az erőmet.
Minden nap órákat töltöttem gyakorlással, hogy a nagy napon ami holnap lesz megfeleljek Logannek.
Loganen kívül senkim sem volt, mindig is tiszteltem, ő pedig minden kívánságomat leste, amit sosem értettem igazán.
Miért figyel ennyire oda rám? Miért csak én lakom vele a kastélyban a szolgálókon kívül? Mintha titkolt volna előllem valamit, de sosem kérdeztem rá, csak engedelmeskedtem a parancsainak.
Az edzés után bementem Loganhez mert hivatott.
-Hivattál?
-Igen, szeretnék adni neked valamit!-mondta, felvett valamit a kezébe és elém állt-Tessék.
-Ez mi?
-Fogd, a tiéd! Ez egy róna író, csak az angyalok és a boszorkányok tudják használni!
Átadta a rónaírót,amikor viszont megfogtam képek százai hasítottak át a fejemen mint egy villám.
A róna írót a földre ejtettem és gyorsan a fejemhez nyúltam.
-Lya mi történt?-kérdezte Logan-
-Nem...nem tudom, csak meg szédültem! Inkább felmegyek a szobámba!
-Szólok az orvosnak!
-Nincs rá szükség, csak...
-Ne ellenkezz, most nem lehetsz beteg! Tökéletes fizikai és szellemi állapotban kell holnap legyél!
A saját lábaimon mentem fel a szobámba, de úgy éreztem, hogy belülről szét akar marni valami.
Egyre jobban elő akart jönni valami én pedig már nem ellenkeztem az érzéssel, de valami, mint egy fal megakadályozta a kibontakozásban, ami csak kínzott engem.
Az orvos hamar megérkezett, másképp már nem is élne, és miután meg vizsgált, megállapította, hogy semmi bajom.
-Csak kimerült egy kicsit.-mondta az orvos-
-Biztos? Mondtam, hogy ne edz túl sokat!
-Nyugodjon meg, pár óra pihenés után teljesen jól lesz!
-Nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak, ha holnap nem lesz tökéletes formában esküszöm, hogy saját kezüleg öllek meg!-mondta Logan az orvosnak és a falhoz nyomta-
-Jól vagyok hagyd abba!-mondtam és el löktem Logant-
A levegő szó szerint meg állt a szobában.Alig akartam elhinni, hogy el löktem Logant, és rá parancsoltam.Nem tudom mi ütött belém, csak ösztönből jött.
-Én..sajnálom Nagy Úr! Kérlek bocsájtsd meg nekem a felelőtlensgem, nem...nem értem mi ütött belém!-mondtam miközben letérdeltem Logan előtt-
Logan nem mondott semmit, csak ki sétált a szobából őt pedig követte az orvos.
Be dőltem az ágyba és most először ezer és egy dolgon járt az eszem.
Izgultam a holnap miatt, Logan furcsa viselkedésén gondolkodtam, a róna írón, a képekre, amik végig pörögtek a fejemben és a fiúra az álmomból.
Mintha idegen lettem volna a saját testemben.