Amikor felébredtem, azon járt az eszem ami a tegnap este történt.Nem is értem, hogy mi ütött belém, hogy így össze vesztem Castiellel.
Reggelizni sem volt kedvem ezért bent maradtam a szobában és töprengtem.
-Lya felkeltél?-hallottam Castiel hangját az ajtó mögül-
-Igen, bejöhetsz!
Castiel bejött, leült mellém az ágyra és megfogta a kezem.
-Szeretnék bocsánatot kérni a tegnap este miatt csak, elég rossz hírt kaptunk és amikor Leigh mondta, hogy mi történt kicsit kiakadtam, de...
-Nem, nekem kéne bocsánatot kérnem, mert oktalanul beszéltem veled úgy! Még én sem értem, hogy mi ütött belém.
Castiel magához ölelt és egy hosszas csókkal egymás tudtára adtuk, hogy minden rendben.
-Mi az a rossz hír?-kérdeztem-
-Sajnos mostmár kétség sem fér hozzá, hogy bármelyik percben kitörhet a háború.Tegnap az utolsó angyalhoz akartunk menni, hogy segítséget kérjünk, de a segítség hejett a legrosszabb hírt kaptuk, mert az angyal meghalt!
-Mostmár nekünk is harcolni kell?
-Egyenlőre azt próbáljuk kideríteni, hogy ki az elfajzottak vezére, és hogy körül belül hányan vannak?
-Akkor gyűjtsünk mi is csapatot vagy sereget, mert másképp nem hiszem, hogy győzhetünk!
-Ez így van, ezért indulunk még ma, csak attól félek, hogy nem fogja siker koronázni az elszántságunkat, mert mindenki fél és nem mernek harcba szállni!
-Meg kell próbálni! Rendbe szedem magam és indulhatunk is!-mondtam nagy lelkesedéssel-
-Nem! Te itt maradsz Lyssel, csak mi megyünk a többiekkel, és kérlek érts meg, nem kockáztathatunk mert így is kevés az esélyünk!
Castiel bevitt Lys szobájába, aki még lábadozott, de a sérüléséhez képest gyorsan gyógyult és megparancsolta, hogy maradjak itt.
Lys le sem vette a szemét rólam, mondván hogy lány létemre igen sunyi vagyok.
-Nem kérsz egy teát?-kérdeztem- Mert csinálhatok egyet!
-Jól esne, de nem mozdulhatsz a szobából!
-Kérlek Lys, csak a konyhába megyek és egy tíz perc lenne az egész! Kérlek!
-Igéred, hogy nem szöksz el?
-Igérem!-mondtam és a konyhába mentem-
Lys minden percben kiabált nekem, és nekem pedig vissza kellett kiabáljak, hogy tudja nem szöktem-e el!
-Na itt is van a tea velem együtt!
-Hejes, örülök, hogy szót fogadsz!
-Igen beláttam, hogy igazatok volt és túl kockázatos lenne ha elmennék!
Lys elkezdte inni a teáját én pedig egy könyvel a kezemben ültem az ágya mellett.
Úgy tettem mintha olvasnám a könyvet, de fél szemmel arra vártam, hogy hasson az altató amit Lys teájába csempésztem bele.
Mikor végre elaludt, a szobámba mentem a rónaíróért majd elindultam az erdőbe.
Azzal a szándékkal hagytam el a bázist, hogy megkeressek valakit aki biztos, hogy beállna közénk és remek harcos is, úgy gondoltam, hogy nem lesz belőle nagy baj!
Mivel tudtam, hogy Logant üldözik egyértelmű volt, hogy nem megy vissza a városba így én sem mentem oda.
Már több órája bojongtam az erdőbe Logant keresve, de még csak nyomát sem találtam annak, hogy járt volna itt valaki.
Csalódottan ugyan, de beláttam, hogy itt az ideje vissza indulni a bázisra.
Mivel már sötét volt elkeztem szaladni, amikor megbotlottam valamibe és egy dombról elkezdtem lefele gurulni.
Amikor leértem a domb aljára örömmel fedeztem fel, hogy még élek, de a lábam nagyon fájt és nem tudtam ráálni.
Semmi más nem járt a fejembe, csak az hogy Castielék induljanak a keresésemre és minél hamarabb találjanak meg! Még mielőtt más találna rám.
A szemeimet alig bírtam nyitva tartani és el is aludtam volna ha egy reccsenés nem vonja el a figyelmemet.
-Ki van ott? -kérdeztem és elővettem a rónaírót ami elkezdett világítani-
-Lya, te vagy az?-hallottam Logan hangját- Hogy kerülsz te ide?
-A szív rohamot hoztad rám! Téged kerestelek csak történt egy kis baleset és nem tudok lábra állni!
-Oké, hadd nézzem! -Logan megfogta a lábam és elkezdte nyomkodni mire én hangosan nyögtem egyet- Úgy látszik, hogy kiment a bokád, de lehet, hogy eltört!
-Soha jobbkor!-mondtam és a hátamra dőltem-
-Figyelj, a ma éjszakát itt töltsük és holnap haza viszlek jó lesz így?
-Hát, más választásom úgy se nagyon van!
Logan leült mögém és átkarolt, hogy ne fázzak annyira.
-Amúgy miért kerestél? -kérdezte-
-Majd inkább holnap elmondom, fáradt vagyok!-mondtam és nyugodtan álomra hajtottam a dejem-
-Oké, aludj csak!