Reggel úgy ébredtem fel mintha előző nap semmi nem történt volna, kipihenten és nyugodtan.
Lezuhanyoztam, felöltöztem és lecseréltem a kezemen lévő kötést.Már nem fájt annyira és mintha halványodott volna a jel is.
Egyből Lys szobája felé indultam, hogy megnézzem jól van-e.
-Szia, jobban van?-kérdeztem Alicetől aki Lys ágya mellett ült-
-Igen, hála neked már túl van az élet veszélyen! És te, hogy vagy?
-Nem tudom, valahogy nagyon is jól! Túl nyugodtan ébredtem reggel, a tegnapiakhoz képest!
-Már megszoktad a nyugtalan reggeleket csak azért mondod!
-Figyelj Alice én nagyon sajnálom ezt az egészet, mert ha nem beszélek veled úgy akkor nem mész el és Lyssel sem történik ez!
-Nem kell bocsánatot kérned, mert igazad volt, nem mindenben teszem hozzá de részben igen, és az hogy magadat okolod a történtekért butaság! Inkább menj reggelizni majd szólok ha Lys felébred!
-Oké, köszi!-mondtam és elindultam a konyhába-
Valahogy mintha Alicen is azt éreztem volna, hogy kicsit más lenne a viselkedése, nyugodtabb és kedvesebb.
Csináltam magamnak egy pirítóst és egy csésze teát, majd visszamentem a szobámba.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyesmikre is képes vagy!-mondta Castiel és bejött a szobámba-
-Őszintén én sem!
-Hogy van a kezed?
-Már szinte nem is érzem, és milyen volt a felszínen? Nekem már nagyon hiányzik, hogy lássam az eget és a falak helyett a természetet!-mondtam kicsit sóhajtva-
-Szerintem is elég unalmas már a négy falak közt lenni!
Felálltam letettem a csészét az íróasztalra majd vissza ültem az ágyra.
-Pontosan mi történt?
-Hallottunk egy sikítást és amikor oda értünk láttuk, hogy Alicet elfajzottak támadták meg.Elkezdtünk harcolni és az egyik hátulról egy tőrt dobott Alice fele Lys pedig a tőr elé állt.Azután gyorsan megöltük az elfajzottakat és siettünk vissza, a többit pedig már te is tudod!
-Szóval Lys megmentette Alice életét! Szerencsés lány...
-Amiért majdnem megölték?- mosolygott Castiel-
-Persze hogy nem! Azért mert van aki szereti!
Castiel megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.Nem tudtam hova megyünk mégis szó nélkül követtem Castielt.
Végül fölmentünk a szabadba és csodás volt újra látni az eget.
-Nem kéne visszamennünk?-kérdeztem-
-Mássz fel a hátamra!
-Mi? De miért?
-Gyerünk!
Egy hatalmas fa tetejére mászott fel velem a hátán.Szinte az egész erdőt be lehetett látni.
-Ez csodás!-mondtam ámuldozva-
Castiel magához szorított és a szemembe nézett.Nagyon hiányzott már az illata az ölelése, az érintése és az egész lénye.
-Mindennél és mindenkinél fontosabb vagy nekem! Úgy szeretlek ahogyan életemben még soha senkit, pedig már pár száz éve élek! Sajnálom ha megbántottalak, de az csak azért volt mert féltelek és soha nem akarlak elveszíteni!
-Akkor is ezt fogod majd mondani amikor majd öreg, csúnya és ráncos leszek?
-Amíg csak élek!-mondta és hosszasan megcsókoltuk egymást-
Nagyon örültem, hogy Castiel így kimondta az érzéseit mert ez egyáltalán nem rá vall.
Castiellel visszamentünk a bázisra és már egy párként mutatkoztunk.Még egy jó hír fogadott minket, mert már Lysander is felébredt és a fájdalmait leszámítva sokkal jobban van.
-Magunkra hagynátok Alicel?-kérdezte Lys-
-Persze!-mondta Rosaly és kimentünk a szobából-
*A szobában*
-Nagyon hálás vagyok amiért megmentettél, de nem értem miért volt rá szükség!- mondta Alice-
-Ha más lett volna a te helyedben, gondolkodás nélkül ugyan ezt tettem volna!
-Értem, de én nem hiszem, hogy megérdemeltem volna!
-Nem érdemes már a múlton rágódni! És amúgy is túl éltem.
-De mi van ha nem éled túl? Életem végéig magamat hibáztattam volna, és igaz, hogy nem mutatom ki de....
-Áuuu..-vágott közbe Lys egy nyögéssel-Megnéznéd kérlek a kötést?
-Persze!
Amikor Alice Lys fölé hajolt, Lys megfogta a kezét és megcsókolta.
-Én még mindig szeretlek és bármit megtennék érted!-mondta Lys-
Alice nem mondott semmit csak megcsókolta Lysandert.
*A vacsoránál*
Alice elmondta nekünk a jó hírt, hogy Lyssel együtt vannak, amin mindenki igen meglepődött de gratuláltunk is nekik.
Castiel ma az én szobámba aludt és nagyon jó érzés volt ismét a karjaiban lenni.
Úgy éreztem, hogy most minden tökéletes!