Mielőtt haza mentem volna bementem a cukrázdába ahova régen mindig Kaylaval jártunk.Jól tele ettem magam sütivel, és amikor fizetni akartam volna Nataniel jött oda.
-Majd én kifizetem!-mondta és már ki is fizette helyettem-
-Nataniel nem kellett volna! De azért köszi!
-Ugyan nincs mit!-mosolygott-
Ekkor eszembe jutott valami.
-Mondcsak Nataniel,te mindig átjártál a koliba?
-Igen, miért?
-Akkor te is tudod azt a kolisokról?-el sem hiszem hogy meg kérdeztem,mi van ha nem tudja a titkukat-
-Ha arra gondolsz,hogy ők más fajhoz tartoznak akkor igen!
-De te honnan tudsz erről?
-Tudod nekem van egy nővérem aki a Magic School-ba jár.Ő boszorkány a dédszüleinktől örökölte az erejét,de sosem volt jó viszonyunk és nekem nincs is semmi képességem, ezért járok én másik iskolába,de mivel tudom,hogy léteznek ember feletti lények így mindig is szabad volt átjárjak a koliba!
-Akkor most fogsz vele találkozni hosszú idő óta?
-Igen holnap.
-És miért nem vagy jóban a nővéreddel?
-Tudod ez egy személyes dolog amiről nem igazán szeretek beszélni,legyen annyi elég,hogy mások vagyunk!
-Értem ne haragudj.
-Semmi baj,majd akkor holnap! Szia.
-Szia.
Hazafele úton megpróbáltam elképzelni Nataniel nővérét.Magas,szőke haj,kék szem talán még szemüveget is el tudnák képzelni,kis okostojás.
Megvacsoráztam,lefürödtem majd befeküdtem az ágyba.Elalvás előtt Castiel csókjára gondoltam ami édes volt,és beleremegett tőlle minden testrészem.Az álmom viszont ennek az ellenkezőjéről szólt,egy hatalmas hóvihart láttam, én a hóban feküdtem,véresen,megsebezve,szárnyakkal a hátamon és közel jártam a halálhoz.
Ekkor valami csörömpölés ébresztett fel,jelezve,hogy itt az ideje készülődni az iskolába.
Amikor elkészültem lementem a konyhába elköszönni Rob bácsitól.
-Mész is?-kérdezte-
-Igen,mondd csak nem mondták az időjárás előrejelzésben hogy ma havazás várható?
-Havazás...nem! Jó időt jósoltak szerencsére,és most is süt a nap!
Ez igaz volt,de nekem csak az álmomon járt az eszem.
A suli előtt két kisebb busz állt.
-Rosaly ezek ők?-mentem oda Rosahoz és mellette állt Castiel és Lys-
-Igen most jöttek meg!
-Rossz előérzetem van!-mondtam majd megláttam Natanielt és elindúltam felé-
Castiel tekintetét végig éreztem a hátamon de nem néztem vissza.
-Szia Nataniel.
-Szia-mondta zavartan-
-Megérkezett már?
-Most száll le!-mutatott Nat egy magas szőke lányra aki az ellenkezője volt annak amit elképzeltem-
-Nocsak itt a kis öcsikém -ekkor végigmért elég alaposan- Csak azt ne mondd,hogy találtál magadnak egy kis kocka csajt....
-Amber beszélhetnél több tisztelettel a másikról,ő egy különleges személy!
Nem tudtam,hova tenni Nataniel szavait ,,különleges személy" én? Talán ő is arra gondol hogy én egy nefilim vagyok!
-Ja persze különleges! Beszélni legalább tud?
-Tudok beszélni,és nem vagyok kocka!
-Ó téleg különleges...különlegesen nyomi!-mondta majd elment két másik lánnyal mellette akik csak röhögtek-
-S..sajnálom Lya, erről beszéltem!
-Semmi baj,mostmár tudom mit értettél azon,hogy különböztök!
Nataniellel elindultunk a pálya felé.Nagyon sajnáltam szegényt,hogy ilyen a nővére biztos mindig az árnyékában élt.
Ken és a másik két fiú a Wolf Moon-osokhoz mentek,mindkét iskolából kb 10-en jöttek.Ma még a kolis diákok is ki jöttek.
-Lys úgy tudtam,hogy a vámpírok nem bírják a napfényt!
(Hogy csak most jutott ez eszembe?)
-Igen ez így van,de mi valami spéci krémet használunk.
-Olyasmi mint a naptej?
-Igen hasonló -mosolygott- csak ennek azért másabb a hatása!
Észre vettem,hogy Castiel nincs sehol.
-Lya be szeretnélek mutatni a barátaimnak!-jött oda Ken-
-Ne haragudj de inkább ne!
-Ugyan gyere! -erőszakoskodott és megragadta a karom-
-Engedj el Ken!-mondtam-
-Nem hallottad engedd el!-jött oda Castiel és félrelökte Kent-
-Elég legyen!-kiáltotta el magát az igazgatónő- vegyék figyelembe az ember társaikat!
-Elég hamar elkezdődött a feszültség!-mondta Lys-
-Csak nem te voltál az a liba aki Castiellel járt?-úgy nézett rám Amber,mintha villámokat szórna a szeme-
-Amber hagyd békén!
-De Castiel,hogy választhattad ezt az embert helyettem?
-Amber hagyd abba!-mondta Nataniel-
-Te ne szólj bele! Ezt még nagyon megbánod te ribanc!-mondta majd elviharzott-
Én csak ismét értetlenül álltam,honnan ismeri Castielt és mit bánok meg?