Amikor a házunk elé értünk fura szorongás kapott el.Féltem Rob bácsi reagálásától,hogy talán nagyon fog rám haragudni.De szerencsére megúsztam egy kissebb szidással és egy hét szobafogsággal.
-Lya beszélhetünk?-kérdezte Ken-
-Azt felejtsd el!-vágta rá Castiel-
-Castiel had döntsem én el!
Ken-nel hátra mentünk a cseresznye fa alá.
-Miért csinálod ezt? Miért nem utállod teljes szívedből?-kérdezte elcsukló hangon és nem nézett a szemembe-
-Ken......nem értelek!
-Gyűlölnöd kéne,de te ehelyett szereted! Miért?-közelebb húzott magához az egyik kezével megfogta az arcom a másikkal pedig a derekam- Én tiszta szívemből tudnálak szeretni!
Megcsókolt.Nem tudom miért talán megsajnáltam de nem ellenkeztem.
-Soha nem fogsz úgy szeretni mint őt igaz?-mondta és hátat fordított nekem-
-Ken én...én sajnálom! De lehetünk....
-Ne...! Én mindig szeretni foglak!-megpuszilta a homlokom és elment-
Miután elköszöntem a többiektől elindultam a szobámba Castiellel.
A bácsikám furán reagált a hírre,hogy Castiel és én együtt vagyunk de szerintem csak féltett.
-Megyek lezuhanyzom,ha bármi kell csak szólj!-mondtam és elindultam a fürdőbe-
-Oké.
Pár perc után Castiel el kezdett kiabálni.
-Lya! Lya gyere gyorsan!
Gyorsan magamra tekertem egy törölközőt és kirohantam.
-Mi...miaz? Mi történt?-Castiel felkapott az ölébe és az ágyra dobott-
-Csak hiányoztál!-mondta majd hosszasan megcsókoltuk egymást-
-Te nem vagy százas!-mondtam mosolyogva-
-Te vetted el az eszem!
-Azt nem lehet elvenni ami sosem volt! Na de engedj hadd fejezzem be a fürdést!
-Még hogy sosem volt? Mert te aztán egy IQ bajnok vagy!
-Igen az vagyok!-mondtam majd visszamentem a fürdőbe-
Egész éjszaka szorosan öleltem Castielt és úgy éreztem,hogy örökre vele akarok maradni.
Hajnalban megint előjött a rémálmom és Castiel a hangos kiabálásomra ébredt.
-Lya! Lya ébredj fel!
Kinyitottam a szemem,felültem és a szobám megnyugtató falait láttam.Castiel szorosan magához ölelt,puszilgatott és próbált nyugtatni.
Miután megreggeliztünk Castiel el vitt valahova.
-Hova megyünk?-kérdeztem-
-Azt írtad a levélben,hogy ha minden a helyén lesz elvihetlek egy körre a motorommal! Hát íme.
-Aaaammm.... mostmár nem vagyok benne olyan biztos,hogy ki akarom próbálni!
-Pedig ki fogod!
Felvettem a bukósisakot,remegő lábakkal felültem Castiel mögé és szorosan átöleltem.
-Ez egy kicsit fáj!-mondta és az a cuki mosoly jelent meg az arcán amitől elolvadtam-
Miután mentünk pár kört,már nem akartam leszállni a motorról.Most értettem meg,hogy a fiúk miért imádnak motorozni! Olyan mintha az egész világ a tied lenne és szabályok nélkül élnél.
Amikor a parkban leszálltunk a motorról egy,váratlan dolog történt.A parkban lévő emberek mind az égre szegezték a tekintetüket.Havazott! Méghozzá nem is akárhogy.Igaz október vége közeledett de ez felért egy tél közepi hóviharral!Castiellel gyorsan elindultunk haza,de amikor beértünk a házba olyanok voltunk mint két hóember.
-Lya mutasd a tetoválásod!-szaladt oda hozzánk Rob bácsi és megfogta a kezem-Ez nem jó! Nagyon nem jó!-mondta aggodalmasan-
A tetoválás kezdett halványodni a kezemen.
-Köze van a havazáshoz?-kérdezte Castiel-
-Valószinű,de ne ítélkezzünk elhamarkodottan.
-Nehogy azt gondolja bármajkőtök is,hogy ehez nekem közöm van! Megmondtam,hogy én kimaradok ebből az egészből!-ezzel felszaladtam a szobámba és bekulcsoltam az ajtót-
-Lya nyisd ki kérlek!-dübögött Castiel-
Odamentem az ajtóhoz,kinyitottam majd szorosan megöleltem Castielt.
-Nem akarlak elveszíteni!-mondtam-
-Nem is fogsz,én mindig itt leszek neked!
-Igéred?
-Igérem!
Castiel ma este is nállunk aludta,a bácsikám megengedte mert még kicsit ideges voltam.
Leírhatatlan érzés Castiel karjai közt elaludni.Megnyugtat és biztonságérzetet kelt bennem!