-A Wolf Moon-ból? -kérdeztem csodálkozva-
-Igen,miért vagy így meglepődve?
-Semmiért nem fontos! -eszembe jutott,hogy a bácsikám is ott volt a hétvégén-
-Jó.
-Miért jöttetek át ide a barátaiddal?
-Történt valami az elmúlt napokban és átküldtek minket a Knigt School-ba.
-Értem.Hát megérkeztünk,és köszi,hogy nem árulsz be!
-Ha tartod a szavad senki nem tudja meg!
Nem igazán örültem Ken feltételeinek,de annak igen,hogy nem árul be!
Egy ideig fenn voltam a szobámban és a füzeteimet nézegettem,de egy szót sem tanúltam.Még mindig a vámpírra gondoltam és biztos voltam benne,hogy nem egy kutya marta meg a csuklómat.
Kimentem a kertbe,ahol egy nagy cseresznye fa állt,alá pedig Rob bácsi egy padot épített.Régen mindig ide jártam,ha szomorú voltam,ha gondolkodni akartam,de csak úgy pihenni is sokszor jöttem ide.
Valószínü,hogy elaludtam,mert arra ébredtem,hogy fázom.Felmentem a szobámba,elővettem a telefonom de Kayla egész nap nem hívott.Megvacsoráztunk Rob bácsival,letusoltam majd elmentem aludni.
Az éjszaka előjött egy rémálmom a vámpírról.Ugyan az volt ami a múltkor történt velem, csak most hiába próbáltam menekülni elkapott,és a döglött kutya helyett magamat láttam a karjaiban,ahogyan az én vérem csöpög a fogairól.
Azóta az este óta,úgy éreztem magamon,hogy megváltoztam.Zárkózottabb lettem,nem beszéltem annyit Rob bácsival sem.Lehet,hogy csak idő kell a felejtéshez,de lehet,hogy soha nem fogom tudni elfelejteni!
* 2 héttel később*
A rémálom majdnem minden este előjött.Rob bácsi szinte minden éjszaka a sikoltozásomra kelt fel. Én pedig minden reggel,karikás szemmel és nagyon álmosan mentem suliba.Többször is jártam a kolinál és Castielről érdeklődtem,de mindig ugyan az volt a válasz ,,Nem tudjuk mikor jön vissza!"
-Lya! Lya!-bökdöste Kayla az oldalam-
-Mi van?-förmedtem rá Kaylara-
-Elnézést,hogy megzavartam az szokásos első órai sziesztáját,de örülnék neki ha nem aludna minden reggel az óráimon! -mondta a tanár és megvetően nézett rám-
A szünetben elmentem a mosdóba,hogy megmossam kicsit az arcomat.
,,-Hülye rémálom! Persze a tanárok is csak szídni tudnak!"
Amikor kifele tartottam a mosdóból Ken-nel találkoztam.
-Szóval milyen rémálmok gyötörnek?
-Ken! Te hallgatóztál?
-Nem! De valami oka csak van annak,hogy szinte minden órán alszol.És hallottam amit az előbb mondtál!
-Nem fontos! Csak egy butaság az egész!
-Sziasztok mi újság?-jött oda Kayla és a másik két fiú-
-Semmi.Át tudnál jönni délután hozzám? Beszélnünk kéne.
-Bocsi Lya,de Dakel úgy terveztük,hogy moziba megyünk.
-Értem,akkor majd beszélünk máskor! -és ott hagytam őket.Elég rosszul esett,hogy Kayla inkább Dakel megy moziba,amikor tudja,hogy még most sem hevertem ki a történteket-
*Közben a mosdónál*
-Figyu Kayla! Tudsz valamit Lya rémálmáról?-kérdezte Ken-
-Amm nem hiszem,hogy beszélhetek róla!
-Ugyan Kayla! Bennünk megbízhatsz!-mondta nyálasan Dake-
-Jó de ne mondjátok el,hogy tőlem tudjátok!
És Kayla mindent el mondott a fiúknak.Azt is ami szerintem történt és azt is ami a bácsikám szerint történt.
-Egy vámpír? És ki volt az aki megmentette a vámpírtól?-kérdezte Leigh-
-Hát az egyik kolis srác azt hiszem Castielnek hívják! De igazából nem egy vámpír volt hanem csak egy kóbor kutya!
*Lya*
Végig ültem még a maradék órát és aztán elindultam haza.
-Lya! -hallottam Dake hangját-
-Dake? Mit akarsz?
-Sajnálom,hogy Kayla miattam nem ér rá -és egyre közelebb hajolt az arcomhoz- Mit szólnál hozzá ha te is eljönnél velünk a moziba?
-Nem köszi,már mást terveztem!
-Ugyan,biztos le tudod mondani-ekkor már átölelte a derekam és magához húzott-
-Dake! Engedj el!
-Tudom,hogy bejövök neked! Látom a szemedben!
Hiába kapálóztam,túl szorosan húzott magához és amikor már majdnem megcsókolt Ken jelent meg.
-Dake hagyd békén!
-Nincs valami más dolgod? Például tőlünk jóval távolabb?!
-Nincs,de ha így folytatod te elég távolra kerűlsz innen!
Dake nagyon mérgesnek látszott de ott hagyott minket.
-Jól vagy?
-Elég őrült barátod van! Remélem,hogy inkább békén hagyja Kaylat!
-Majd beszélek a fejével! Had kárpótoljalak a történtekért egy szelet sütivel! Na mit szólsz hozzá?
-Hát nem tudom.
-Ugyan,a sütit mindenki szereti!
-Ebben tévedsz! Én imádom!
És elindultunk a cukrázdába.
Meglepő de nagyon jól éreztem magam Ken-nel egész végig.Kedves volt,finom sütit vett nekem és azután még haza is kísért.
-Hát köszi a sütit,nagyon finom volt!
-Nincs mit! Áá és még mielőtt el nem felejtem. Hoztam neked valamit.
-Jesszus mi jöhet még? -mosolyogtam-
-Egy kis apróság ami elűzi a rémálmokat! Remélem tetszik.
Egy álomőrzőt tett a kezembe,ami valami mesés volt!
-Ez csodás! De nem kellett volna!
-Ugyan,örülök,hogy ennyire tetszik-mondta és egy mosoly lett az arcán-
-Ha még a rémálmom is elmúlik tőle,jövök neked egyel!
-Remélem,hogy segíteni fog!
-Én akkor most megyek! Jó éjt,és köszi mindent!
-Nincs mit! Jó éjt neked is és szép álmokat!
Mindketten mosolyogtunk majd bementem a házba.