A vacsora nyugodtan telt, és Lyán sem láttam semmi változást.
Fogalmam sem volt, hogy mit fogok ez után tenni, hogy fogom Lya emlékezetét visszatéríteni.
-Felmennék a szobámba ha megengeded.-mondta Lya-
-Rendben, nekem még van egy kis dolgom.-mondta Logan-
Lya elment, én pedig kíváncsi lettem, hogy mi dolga lehet Logannek.
Megvártam amíg feláll az asztaltól, majd miután kiment, távolról követni kezdtem.
Végigment egy folyosón, majd bement az egyik szobába.Amikor belestem a kúlcs lyukon nem láttam senkit, ezért lassan benyitottam.
Senki nem volt bent a szobában, pedig tisztán láttam, hogy ide jött be.Csak pár lefedett szekrény, kanapé és szék volt bent.
Kicsit körbe jártam a szobát, és nézelődtem. Eszembe jutott, hogy az én kastélyom is hasonló volt és mi van ha itt is található egy fal mögötti titkos ajtó.
Egy kicsit hosszas keresgélés után be is igazolódott a sejtésem. A falban jól elrejtve volt egy gomb, ami megnyomásával, a padló alatt egy lépcső sor tárult fel.
Nem tudtam, hogy hova tartok, vagy hogy mi, vagy éppen ki lesz odalent, és lehet most tartok a hóhérom fele, de tudtam, hogy meg kell temnem, és ki kell zárnom magamból a félelmet.
A lépcső végén egy ajtó volt, és mögüle Logan és mások hangja hallatszott ki.
Nem volt szükség rá, hogy bemenjek, mert minden szó tisztán hallatszott.
A háború inditásáról beszéltek. Olyan információk kerültek a kezembe, ami mindent eldöntött.
Gyorsan vissza mentem a szobámba, összeszedtem a legfontosabb dolgaimat, és készen álltam vissza indulni Lysanderékhez az információkkal.Előtte viszont még meg kellett nézzek valamit.
Lassan kinyitottam Lya szobájának ajtaját és csöndben az ágya mellé álltam.
Megittam azt a főzetet amitől visszakapom a saját testem.Letettem a háti zsákom a földre,majd közelebb hajoltam Lyához.
-Sajnálom! Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni, és nem vigyáztam rád eléggé.Nem tudom, mit tehetnék még, hogy vissza nyerd az emlékezeted, de lehet, hogy már túl késő bármit is tenni.Hamarosan egy olyan háború fog elkezdődni, amiben nagy valószínűséggel meghalok és Logan fog uralkodni, de azt akarom, hogy tudd én mindig szerettelek és szeretni is foglak, történjen bármi!-suttogtam, majd megpusziltam a száját és elindúltan, a többiekhez a hírrel-
Most sokkal több őr állt az ajtóknál és a kapunál, ami megnehezítette a kijutásom, ezért ismét el kellett rejtsem a kilétemet.
-Megállj! Hova ilyen későn?-kérdezte a kapunál álló elfajzott-
-A Nagy Úr parancsára, el kell hoznom valamit a városból.
-Én nem tudok ilyen parancsról! Mi van a háti zsákban?
-Jó, akkor menj és zavard meg a Nagy Urat, a kis pitiáner problémáiddal! Kíváncsi leszek mit fog reagálni, amikor megtudja, hogy ellenkezni mersz a parancsával! A háti zsákot pedig azért viszem, hogy abba hozzam el a Nagy Úrnak szükséges dolgot! Úgy hogy ha megbocsájtasz!-mondtam és kimentem a kapun-
Alaposan megnéztem, hogy nem követ-e senki, majd bementem a házba és le a pincébe.
-Fel a kezekkel, vagy meghalsz!-hallottam Kent, és mielőtt megfordultam volna, mindenki fegyvert fogott rám-
-Kedvesen fogadtok mondhatom!-mondtam és velük szembe fordultam-
-Castiel? Végre, hogy itt vagy, már aggódtunk érted!-mondta Rosa és a nyakamba ugrott-
Mindenki sorban üdvözölt, én pedig ismét a saját bőrömbe bújtam.
-Lya hol van?-kérdezte Ken-
-Nem hatott a főzet, és van még egy rosz hírem.
-Tudtam, hogy elszúrod!
-Te csak ne ugass nekem! Mindent megtettem amit tudtam!
-Akkor kevés vagy!
-Elég! Fogjátok vissza magatokat! Mit tudtál meg?-kérdezte Leigh-
-A háborút két nap múlva indítják, fegyverekkel is harcolni fognak és sokan lesznek!-mondtam-
-Még is mennyi az a sok?-kérdezte Alice-
-Több százan vagy ezren, szét szórva vannak a városokban, falukban és mindenhol egy nagyobb létszámú banda alakult ki, a harc napján pedig a kastélynál fognak gyülekezni mind.
-Akkor nincs esélyünk!-mondta Rosaly-
-Hány embert sikerült harcra invitálni?-kérdeztem-
-Keveset! Maximum három-négy százan vagyunk, túl kevesen, hogy szembe szálljunk velük!-mondta Lys-
-Muszály lesz! Akár mennyire is reménytelennek tűnik a helyzet, bíznunk kell magunkban! Lehet, hogy meghalunk, de meg kell próbálnunk! Sok mindenen mentünk át és ha másért nem is, de Lyáért meg kell tennünk! Ő soha nem adta volna fel harc nélkül!-mondtam-
-Most sem foglya fel adni, csak éppen lehet, hogy ő öl meg minket!-mondta Ken-
Mindenki tudta, hogy mi lesz a vége ennek a háborúnak.Ha nem harcolunk megtalálnak és megölnek, ha pedig harcolunk akkor is meghalunk, de akkor legalább elmondhatjuk, hogy nem adtuk fel.
Nem tudtam, hogy mi lesz ha szembe találom magam Lyával,nem hittem soha a szerencsében, de most még is csak arra számíthattam.