Logan és a fiú nagyon nehezen hagyták ott a halottakat, főleg azt az idősebb férfit.
Miután vissza mentünk a templomba Logan elkezdte összepakolni a ruháit.
-Mi vagy te?-kérdeztem-
-Nem akartam, hogy bárki is megtudja, csak kitört belőllem. Én egy vámpír vagyok!
-De sokkal erősebb és vadabb voltál mint egy egyszerü vámpír!
-Ezt úgy mondod mintha, ismernél más vámpírokat! De te nem lehetsz vámpír, mert nincs vámpír szagod!
-Nem én nem vagyok vámpír...és most hova mentek?
-Nicket elviszem egy biztonságos helyre, én pedig minél messzebbre innen!
-Miért nem mész te is oda ahova Nicket viszed?
-Mert engem keresni fognak! De nincs idő magyarászkodni, már biztos követik a szagomat!
Logan az ölébe vette Nicket és elindultunk.Egy bányához mentünk, és Logan azt mondta, hogy várjam meg őt kint.
Amíg vártam, azon gondolkodtam, hogy lehet magammal kéne vinnem Logant a bázisra, hiszen ő is az emberekért harcol, az pedig hogy vámpír nem túl nagy baj hiszen Castiel is az.
A gondolkodásomat egy kis gyerek sikoly szakította félbe, utána pedig Logan kijött a bányából.
-Mi..mi volt ez a sikítás?-kérdeztem-
-Nyugodj meg, csak megijedt egy póktól, de már biztonságban van!
-Értem, és kik vannak még ott?
-Barátok akik megvédik, de ideje lenne ha te is haza mennél! Nem biztonságos ha velem maradsz!
-De mi van ha valami bajod esik?
-Kedves tőlled, hogy aggódsz értem!- mondta, közelebb húzott magához, majd végigsimította az arcomat- De tudok magamra vigyázni!
Már majdnem elindultam amikor eszembe jutott, hogy a szagelfedő nállam van.Ha már a bázisra nem vihetem el, akkor legalább ezzel segíthetek neki, még ha le is szedi érte Castiel a fejemet.
-Várj...-mondtam és elővettem a parfümös üvegcsét- Ezt szeretném neked adni, amiért megmentetted az életem-
-Mi ez? - kérdezte, miközben alaposan végigmérte-
-Egy szagelfedő! Ha befújod magad vele nem fogják érezni a szagodat!
-Szóval ezért nem éreztem a szagod! Te egy boszorkány vagy?-kérdezte és mintha egy kis csalódottság ült volna ki az arcára-
-Nem, nem vagyok boszorkány!
De mostmár nekem is mennem kéne!-mondtam és amikor el akartam indulni, hátulról megfogta a kezem-
Mélyen a szemembe nézett és megcsókolt! Én pedig, nem tudom miért de visszacsókoltam.
-Köszönöm, nagyon sokat jelent, hogy így aggódsz értem!-mondta miután szétváltak az ajkaink- Azért remélem nincs barátod!
-De van és nem is értem, hogy miért....tudod az....az előbbi!
-Olyan szörnyű volt?-kérdezte mosolyogva-
-Nem...vagyis..
-Nagyon szerencsés a barátod, és remélem, hogy tudja milyen értékes vagy!-mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra és elindult- De ez azért maradjon a mi titkunk, mert ha megtudja akkor szerintem hamarabb utolér mint a vámpírok!
Én is gyorsan beszaladtam az erdőbe, majd vissza a bázisra.
Fura módon Castiel nem várt az ajtóban, olyan fejjel mint aki mindjárt felrobban.Viszont a szobámba összefutottam valaki mással.
-Leigh...te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem, miközben egyértelmü volt a válasz is-
-Nincs kedvem feleslegesen vitatkozni veled! Kérem vissza a szagelfedőt és ne is próbáld meg letagadni, hogy te vetted el!
-Nem is akartam letagadni, csak....tudod az van, hogy...
-Hogy??
-Hát...szóval elvesztettem!
-Ezt nem mondod komolyan?! Tudod te, hogy milyen nehéz az ilyen dolgokat beszerezni? Mostanában nagyon furcsa vagy, és ez nekem nem tetszik!
-Jó sajnálom, gondolhatod hogy nem direkt volt! Amúgy Castiel hol van?
-Elmentek elintézni valamit, de remélem jól kimossa a fejed ha visszajönnek!
-Kik mentek még el és hova?
-Mondtam már, hogy dolguk van! Castiel, Lys, Ken és Alice!-mondta és mérgesen kiment a szobámból-
Még, hogy én viselkedek furcsán, amikor mindenki titkolózik előttem!
Most valahogy mégsem Castielre gondoltam, hanem Loganre és a csókra.
Logan nagyon jóképű srác, magas, izmos, bátor, kedves, és nagyon jól csókol.Tudom, hogy nem lenne szabad ilyenekre gondolnom, hiszen én Castiellel vagyok együtt és szeretem is, de most valahogy még is csak Logan járt a fejemben!
Elaludhattam miközbe Loganre gondoltam, mert arra ébredtem, hogy Castiel csókolgat és a nevemet mondogatja.
-Mit csinálsz majd éjszaka?
-Szia, mikor jöttél?
-Csak most. Mi volt megint ez a mai?
-És te hol voltál?
-Volt egy kis dolgunk! Szóval?
-Nekem is volt egy kis dolgom!
-Lya ez nem egy szójáték ez komoly! Már napok óta fura vagy, korán reggel kiszöksz és titkolózol előttem!
-Ha neked lehetnek titkaid, akkor nekem is! Semmiben sem különbözöl tőlem, úgy hogy ha te megteheted én is!
-Nem hiszem el, hogy ezt most a fejemhez vágtad! Nem értem, hogy mi ütött beléd, amikor százszor elmondtam, hogy csak féltelek és aggódom érted!
-Rendben, ha ennyi volt akkor elmennék lezuhanyozni ha megengeded!
-Tudod mit, most egyáltalán nincs kedvem veszekedni veled! Nem ezt vártam volna tőled és felőllem mostantól oda mész ahova akarsz!-mondta Castiel és kiment a szobából-
Hírtelen én sem tudtam hova tenni a viselkedésemet, mintha tényleg megváltoztam volna, de ha Castiel titkolózhat akkor én is!