Nagyon bűntudatom lett, miután közölte velem Rosaly a hírt.
-Már órák óta elmentek!-mondtam és fel-alá járkáltam a nappaliban-
-Nyugodj meg! Biztos semmi baj nem történt!-nyugtatott Rosaly-
-Ken te miért nem mentél?- kérdeztem-
-Nem hiszem, hogy össze tudtam volna dolgozni Castiellel, és valakinek rátok is kell vigyázni!
* Az erdőben *
-Leigh érzed a szagát?-kérdezte Lys-
-Igen, de mintha mások is lennének-
Ekkor valami hangos sikítást hallottak.
-Erre!-mondta Castiel-
Amikor oda értek nem várt dolog fogadta őket.Alicet négy elfajzott vámpír vette körbe, akik egyértelműen meg akarták ölni.
-Alice ne aggódj!-kiabálta Lys-
A három fiú Alice elé állt és elkezdtek harcolni az elfajzottakkal.
-Hé ezek nem négyen voltak?-kérdezte Castiel-
Amikor Lys körbe nézett észre vette, hogy az egyik elfajzott vámpír kb tíz méterre Alice hátánál áll és egy tőrrel Alicra céloz.
-Alice vigyázz!-kiabálta Lys, elkezdett Alice fele futni-
-Mi...-Alice lassan megfordult és a következő pillanatban már csak azt vette észre, hogy Lys a földre zuhan-Úr Isten Lys, szólalj meg!-mondta Alice miközben Lyst a karjaiban tartotta és pár csepp könny fojt végig az arcán-
Castiel és Leigh ezek után hamar végeztek az elfajzottakkal és ahogy tudtak rohantak vissza a bázisra Lysanderrel.
* A bázison *
Leigh és Castiel az ágyára fektették Lyst.Nagyon meg voltam rémülve amikor láttam, hogy Lys mellkasában egy tőr van, és körülötte minden vérben úszik.
-Alice te boszorkány vagy, csinálj valamit!-mondta zokova Rosaly és Lysandert ölelte-
-Rendben engedj oda,megpróbálok tenni valamit!
Én teljesen sokkot kaptam, megint úgy éreztem, hogy én vagyok a hibás.
Amikor ránéztem Castielre csalódottságot láttam az arcán, nem értettem pontosan, hogy miért.
-Nyugodj meg!-mondta a hátam mögül Ken és csak ekkor vettem észre, hogy szorosan ölel már egy ideje-
-Ki kell húzni a tőrt!-mondta Alice-
-Mi? Nem akkor elvérzik!-mondta kétségbeesetten Rosaly aki Leigh karjaiban sírt-
-Muszáj! Castiel te húzd ki, de csak nagyon óvatosan!
Castielen látszott, hogy remeg ahogy húzta kifele a tőrt. Lys pedig hatalmasokat nyögött a fájdalomtól amit a tőr okozott neki.
Alice a táskájából különböző bájitalokat és porokat vett elő, majd elkezdte velük gyógyítani Lys sebét.
-Nem megy! Túl mély a lyuk és horzsolta a szív verő erét is, és ha nem tudjuk elállítani a vérzés akkor....-Alice nagyon erős lány, de itt még ő is elkezdett sírni-Lya használd az erődet!
-Én..én nem tudom, nekem nincs erőm!
-Gyerünk meg kell próbálnod! Kérlek Lya Lysért!-mondta Rosaly-
Lehoztam az emeletről a rónaírómat majd Lys fölé hajoltam.
-De nem ismerek semmi rónát!
-Gyerünk, gondolkozz! Nézz magadba és sikerülni fog!-mondta Alice-
Becsuktam a szemem és próbáltam gondolkodni.Ekkor eszembe jutott a tetoválás ami a kezemen jelent meg, nem voltam benne biztos, hogy működnj fog, de megpróbáltam.
A jobb kezembe megfogtam a róna írót és elkezdtem a bal tenyerembe megrajzoni vele a jelet.Szörnyen fájt, olyan érzés volt mint, amikor egy tüzes vadat húznak végig a bőrödön.Miután kész voltam a Lys mellkasán tátongó lyuk felé tartottam a tenyeremet és vártam, hogy mi fog történni.
A róna erőteljesen elkezdett világítani és miután elaludt a fény Lys sebbe nagyjából összeforrt.
Én kicsit megrogytam és a földre estem.Csak arra emlékeztem, hogy Castiel a karjába vesz majd felvisz a szobámba és az ágyra fektet.