,,Kedves Castiel!
Amikor ezt a levelet olvasod valószínűleg én már messze járok tőlled.Fontosnak tartottam,hogy egy külön levélben kérjek bocsánatot,mert azok után,hogy megmentettél nem volt szép ahogy beszéltem veled,de nem csak ez az oka,hogy neked külön írok!
Szóval legelőször is remélem,hogy meg tudsz nekem bocsájtani és, amit a bácsikámék előtt mondtam neked egyáltalán nem gondoltam komolyan! Kedves srácnak tartalak még ha nem is mutatod ki az érzéseidet én tudom,hogy a szeretteidért bármire képes lennél!Nem tudom,hogy találkozunk e még valaha,talán jobb lenne ha nem,de szeretném ha tudnád,hogy fontos személy lettél az életembe,azt még nem tudom pontosan,hogy mit érzek irántad de mióta ismerlek megváltozott az életem! Kérlek vigyázz hejettem a bácsikámra,és persze magadra is! Remélem,hogy gondolsz majd rám azért néha,mert én minden nap fogok rád!
Utóirat: Ha egyszer minden a helyén lesz,remélem,hogy elviszel egy körre a motoroddal!
Sokszor ölel Lya!"
Miután elolvastam a levelet,száz féle érzés kavargott bennem! Egész éjszaka kint voltam az erkélyen és arra gondoltam amit Lya írt a levélbe.
,,Mit jelent az,hogy nem tudja mit érez irántam és megváltoztattam az életét?"
Ezek a kérdések jártak a fejemben egész éjszaka.Reggel mikor a két korcs felkelt elindúltunk Lya keresésére.
~Lya~
-Ébren vagy?-lépett be Amy a szobámba-
-Igen miért?
-Figyu nem tudnál nekem kölcsönadni valami jó ruhát? Suli után randim lenne egy írtó hejes sráccal de nincs semmi göncöm!
Mintha csak Kaylat hallottam volna.
-De persze,hogy adok,válogass csak nyugodtan!
Miután Amy kiválasztott egy ruhát mindketten elindultunk az egyetem fele.
-Ebédszünetben át jössz a cukrázdába?
-Igen,de megyek mert mindjárt kezdődik az első órám!
-Oké szia!
Elég lassan telt a nap,amikor ránéztem az órára még csak dél volt!
-Szia Lya! Mi ujság?-kérdezte Amy-
-Semmi meghalok az unalomtól! Soha nem lesz már vége ennek a napnak!
-Ugyan,ezt is túl éled!
Épp hogy pár szót tudtunk beszélgetni Amy-vel már le is járt az ebédidőnk.
-Na szia Josh már biztos vár!
-Csak azt ne mondd,hogy nincs több órád én meg itt szenvedek!
-Jaj nyugi hamar el fog telni a nap! Szia puszi!
-Szia.
~Castiel~
A korcsok egész reggel Lya szagát keresték több kevesebb sikerrel de inkább kevesebbel.
-Itt a legerősebb a szaga!-mondta Ken és egy egyetemre mutatott-
-Persze biztos beiratkozott egy egyetemre!-mondtam-
-Hé figyeljetek ő az! Rajta érzem a szagát!-mondta Leigh és egy lányra mutatott aki kézen fogva sétált egy fiúval-
Odaszaladtam a lányhoz,megfogtam a csuklóját és magam felé fordítottam!
-Hé engedd el a csajom!-szólt rám a fiú-
-Nem hallod? Engedj már el!-kiabálta a lány-
-Bocsi csak ma még.....am mindegy! Gyere menjünk innen!-mondta Rosaly és magával húzott-
-Ezt nem értem pedig pont olyan szaga volt mint Lyának!-mondta Leigh-
-Mindegy most menjünk haza,úgy látom esni fog!-mondta Ken-
-Én nem megyek sehova! Tovább keresem Lyát!-mondtam és elindultam az ellentétes irányba-
-Castiel....-kiabálta Rosaly-
-Hagyd csak!-mondta Leigh-úgysem hallgat ránk!
~Lya~
Egy órát biztos könyörőgtem a főnökömnek,hogy engedjen haza korábban mert esni fog és nincs nállam esernyő,és nagynehezen de végül sikerűlt meggyőznöm.
Alig indúltam el már is elkezdett szakadni az eső.Gyorsan bementem egy buszmegállóba,remélve,hogy mindjárt csillapodik és elindúlhatok.
Ott álltam már egy fél órája,a fogaim vacogtak és a ruhám is teljesen elázott.Épp eldöntöttem,hogy visszaszaladok a cukrázdába amikor nekiütköztem valakinek.Amikor egymásra néztünk már azt is elfelejtettem,hogy mindenem tiszta víz és nincs mivel hazamenjek! Castiel állt meg mellettem.
-Lya? Óhh Lya!-mondta és szorosan megölelt-
Teljesen lefagytam és nem értettem,hogy kerül ide Castiel.
-C...Castiel-nyögtem ki nehezen és nem tudom,hogy miért de elkezdtem sírni-
-Miért? Miért kellett elszökj? Tudod mennyire aggódtam érted?!
-Te....te....hogy....hogy kerűlsz ide?
-A bácsikád küldött utánad,hogy keressünk meg és vigyünk vissza!
-Nem,én nem megyek oda vissza!-mondtam zaklatottan-
-Ez nem rajtad múlik! Gyere-megfogta a kezem és magával akart vinni-
Szerencsémre pont jött egy busz,gyorsan kirántottam a kezem és felszálltam rá.Még hallottam ahogy Castiel utánam kiabál de nem érdekelt.
A busz végül egy elég elhagyatott állomáson állt meg.Amikor fel akartam hívni Amyt valaki hátulról megragadta a kezem és elejtettem a telefont.
-Elfelejtetted,hogy vámpír vagyok?-súgta Castiel a fülembe-
-Castiel engedj el! Nem megyek vissza!
-De pontosan,hogy visszajössz!
-Castiel nem!-mondtam zokogva és a földre rogytam-Nem akarok visszamenni! Olyat kérsz tőllem amit nem tudok megtenni!
-Lya...?
-Én nem akarom azt az életet amit nekem szánt a sors vagy akárki más! Én nem vagyok hős és nem is akarok az lenni! Mindig is csak egy senki voltam és az is maradok!
-Lya,te nem vagy senki!-mondta Castiel,szorosan magához húzott,a szemembe nézett majd megcsókolt.-te egy csodás lány vagy!-mondta majd ismét megcsókolt,és minden porcikám engedelmeskedett neki-
Castiellel elmentünk a lakásomra,hogy egy kicsit megszárítkózzunk.
-Ruhát nem tudok adni de itt van ez a köntös vedd ezt fel amíg megszáradnak a te ruháid.
-Rendben-mondta majd bement a fűrdőbe-
Én is gyorsan kerestem magamnak egy másik ruhát mert már teljesen átfagytam.Épp,hogy felvettem a tiszta fehérneműmet amikor Castiel megfogta hátulról a derekamat.
-C...Castiel-alig mondtam ki a nevét már is megcsókolt,az ágyra fektetett és fölém hajolt.
-Szeretlek! Tiszta szívemből!-mondta, majd megcsókolt és én is visszacsókoltam-
-Én is szeretlek!-mondtam-de most hagyd hogy felöltözzek!
-Nekem így is tetszel!-mondta és elkezdte csókolgatni a hasam-
-Castiel kérlek!
-Rendben,de nem szivesen engedlek el!
Amy egész este nem jött haza,de küldött egy üzenetet,hogy az új pasijánál alszik.
Castiellel befeküdtünk az ágyba és szorosan egymáshoz bújtunk.
-Már nem zavar?-kérdezte Castiel-
-Mi?
-Az hogy vámpír vagyok!
-Nem!tudom,hogy engem soha nem bántanál!
-Ebben ne legyél olyan biztos!-mondta egy kis perverz mosolyal az arcán,fölém hajolt és elkezdett csókolgatni.
Reggel megvártam Amyt elköszöntem tőle majd elindúltunk a többiekhez.
Ken-en látszott,hogy egy kicsit sem örül neki,hogy Castiellel együtt vagyunk de Rosaly és Leigh örültek nekünk.
Nehezen de beleegyeztem,hogy visszamenjek a bácsikámhoz,és elindúltunk!