Nem tudtam, hogy merre keressem Logant, mert a nevén kívül semmit nem tudtam róla.Úgy döntöttem, hogy visszamegyek oda ahol tegnap találkoztunk, és csak remélni tudtam, hogy összefutunk.
Senkit nem lehetett látni az utcákon, minden kihalt volt.Csak a holttestek feküdtek a földön és némelyikből förtelmes bűz áradt.
Amikor egy sikátor előtt akartam elmenni, valaki hátrafogta a kezeimet és a számra tette a kezét.Próbáltam sikítani, de csak kis nyögések hallatszódtak, ezért megharaptam az idegen kezét.
-Áuuu, ezt inkább ne csináld többet, nagyon erős fogaid vannak!-mondta-
-Logan! A frászt hoztad rám!
-Oké akkor kvittek vagyunk! Te nem tanulsz semmiből?
-Hogy érted?
-Tegnap mondtam, hogy ne mászkálj egyedül itt, bárki bármikor rádtámadhat!
-De téged kerestelek!
-Engem? Gyere, menjünk inkább egy biztonságosabb hejre!
Logan egy templomba vitt el, ahol most ő lakik.
-Miért pont egy templom?-kérdeztem-
-Ide általában senki nem jön, főleg nem az elfajzottak! Mit akartál?
-Ja, csak hogy mesélj nekem egy kicsit, arról ami most van?
-A háborúra, vagy az elfajzottakra gondolsz?
-Talán mindkettőre!
-Hát nem tudom, hogy te hol élsz, de ha tényleg nem tudsz semmit röviden összefoglalom neked!
Logan mesélt nekem arról, hogy az elfajzottak mindenhol ott vannak és azt a bizonyos angyalt keresik, aki szerinte nem létezik.Gondolkodás nélkül megölnek bárkit, legyen szó nőről, férfiről vagy akár egy gyerekről.Az emberek hiába is próbálkoznának, mert az elfajzottak sokkal erősebbek mint ők.
-Ez szörnyű!-mondtam- és tényleg nincs semmi esély a túlélésre?
-Bár lenne, de egyre több az elfajzott ami azt jelenti, hogy egyre több a halott is!
-Értem, köszi, hogy meséltél nekem, de mostmár mennem kell!
-Elkísérlek, merre laksz?
-Ne inkább ne! Tudod nem egyedül lakok és nem hiszem, hogy örülnének, ha idegent vinnék magammal!
-Kár, de megértem! Akkor szia.
Éppen indulni akartam, amikor egy fiatal fiú rontott be a templom ajtón és gyorsan elkezdett hadarni valamit.
-Hé,hé! Lassabban egy szót sem értek! Mi történt?-kérdezte Logan-
-Meg...megtalálták a...a rejtekhelyet és, fogjul ejtettek mindenkit!
-Jaj ne! Ez nem lehet igaz...
-Logan, mi történt?-kérdeztem-
-Lya, most mennem kell, jobb ha te is elindulsz haza!
-Nem, veled megyek és segítek!
-Rendben, induljunk!
Egy lepukkant raktár szerüséghez mentünk.Amikor bementünk, az a látvány ami fogadott minket, életem legszörnyűbb pillanata volt.
Vagy húsz vámpír volt bent és sorban szívták ki az emberek vérét.
Amikor bementünk a vámpírok körénk gyűltek, a szájuk, a ruhájuk vérben ázott és mint a kiéhezett vad, aki már napok óta nem evett, úgy néztek ránk.
Amikor Logan körbenézett egy férfin megakadt a tekintete.
- Menjetek hátrább tőllem!-mondta Logan-
-De...
-Gyerünk!-kiabálta.A szemei vörösen kezdtek izzani, és a szemfogai meghosszabodtak-
Én azzal a fiúval aki elhozta a hírt, a sarokba mentem és onnan figyeltem a történteket.
Logan, egy vámpír, de valahogy sokkal erősebb, mint egy átlag vámpír.Egyes egyedül bánt el a másik hússzal és közben olyan volt a tekintete mintha nem lenne magánál, ilyet még soha nem láttam.
Miután végzett, megint úgy nézett ki mint egy átlag ember, csak ő épp úszott a vérben.
Odament az egyik földön fekvő emberhez és elkezdett hozzá beszélni.Hírtelen a kisfiú is kiugrott az ölemből, oda ment Logan mellé és elkezdett sírni.
Semmit nem értettem, és csak vártam, hogy mi fog ezek után történni.