-Lya erre most nincs időnk,vissza fognak jönni és többen lesznek!-mondta idegesen Castiel-
-Én nem megyek veled sehova! -és olyan szorosan szoritottam meg az üveget,hogy egy kicsit megvágta a kezem.Ránéztem Castielre aki a vérző kezemet bámulta- Ha közelebb jössz esküszöm,hogy beléd szúrom!
-Ahoz kéne tudnod,hogy hol vagyok!-súgta a fülembe és ekkor már a hátamnál volt.-
Amikor magamhoz tértem egy ismeretlen szobában feküdtem.Felálltam, észre vettem,hogy már a pizsamám van rajtam és a kezem is be van kötve.Az ágyam mellett volt a bőröndöm a ruháimmal ezért magamra kaptam valamit és elindultam körbenézni.
Egy hosszú folyosóra léptem ki a szobámból.Mindenhol régiségek,és nagy lépcsők,lassan rájöttem,hogy egy kastélyban vagyok.
A hasam elkezdett korogni és nem is tagadom,hogy éhes voltam.Amikor leértem a lépcsőn egy ebédlőben találtam magam ahol négy személyre volt megterítve de senki sem volt ott.Odamentem az asztalhoz és felvettem egy kést ami aranyból volt.
-Jó reggelt! Remélem ez a hasad volt!
Amikor megfordultam Castiellel találtam szembe magam.
-Hova hoztál? És hol van a bácsikám?- vontam kérdőre és a kést szorosan tartottam a kezemben, de nem tartottam Castiel felé-
-Vigyázz mert megint megvágod magad!-mondta egy kis mosolyal az arcán- A kastélyomban vagy,biztonságban.A bácsikád pedig...meghalt!
Leültem a székbe és könnyek gyűltek a szememben.Nem elég,hogy semmire nem emlékszem még az egy élő rokonomat is elvesztettem.
-Ki elől vagyok biztonságba?
-Az elfajzottak elől,akik bármelyik törzsből valók lehetnek de fellázadtak a szabályok ellen és egyedül akarják uralni a Földet,de ahoz elöbb meg kell öljék azt aki ebben megakadályozhatja őket!-mondta és elkezdte kenni a piritósát-
-Vagyis engem!
-Igen.
-Jó reggelt!-mondta egy fehér haju és fele más szemű fiú majd egy lány is odajött aki hasonlított a fiúra csak nem volt felemás szeme.Leültek az asztalhoz és elkezdtek enni.-
-Lya bemutatom neked Lysandert és Rosalyt. Ők segítenek abban,hogy meg tudjunk védeni!
-Sziasztok.
Rosaly rám mosolygott,én viszont Lysandert néztem aki ismerős volt valahonnan.
-Te nem eszel?-kérdezte Lysander-
-Nem vagyok éhes! Inkább felmennék a szobámba!
-Nem kell engedélyt kérj,oda mész ahova akarsz!-mondta Castiel-
Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba.Pár perc után egy jó nagyot korgott a hasam és Rosaly lépett be a szobámba egy kis reggelivel.
-Remélem nem baj,hogy hoztam egy kis kaját!-mondta mosolyogva-
-Nem,köszi.
-Tudom,hogy amnéziás vagy,de hidd el előttünk nem kell szégyenlősködj!
-Mondd csak te és Lysander jártok?
-Mi? Nem dehogy!-és elkezdett hangosan nevetni- bocsi tudom,hogy nem emlékszel,csak elég érdekes lenne ha a bátyámmal járnék!
-Ne haragudj nem tudtam,vagyis nem tudom, hogy tudtam-e, lehet hogy tudtam sőt biztos hogy tudtam csak most...
-Lehet,hogy amnéziás vagy de ugyan olyan szeretnivaló!-mondta és átölelt- Ha bármi kérdésed lenne,hozzám bármikor jöhetsz.Nem emlékszel rá de mi nagyon jó barátnők voltunk és remélem,hogy még mindig azok vagyunk!
-Igazából lenne egy! Mi volt Castiel és köztem?
Rosaly ámulva nézett rám,hogy Castiel még nem mondta el.Elmesélte,hogy jártunk, meg hogy azért szakítottunk mert Castielnek hamarabb járt a szája mint az esze és mesélt még Ken-ről is.
-Ez mind velem történt?
-Bizony! De most megyek van még egy kis dolgom!
Úgy döntöttem,hogy ezt meg kell beszélnem Castiellel.Elindultam,hogy megkeressem a szobályát és Lysanderrel találkoztam.
-Keresel valamit?
-Lysander megijesztettél! Csak Castiellel szeretnék beszélni!
-Ne haragudj és Castiel szobája a másik irányban van!
-Értem köszi!
Nehezen de megtaláltam Castiel szobáját.Bekopogtam és benyitottam.
-Castiel itt vagy?-Castiel félmeztelenül lépett be a szobába az erkélyről.Elkezdett felém közeledni,majd az egyik kezét a vállam fölé tette és neki támaszkodott a szekrénynek.-
-Ki ne essen a szemed!-mondta mosolyogva-
-Mi?
-Fel szeretnék venni egy pólót!
Csak ekkor kapcsoltam,hogy a szekrénye előtt állok.
-Mit akarsz?
-Csak beszéltem Rosalyval és mesélt egy kicsit rólad meg rólam!Miért nem mondtad,hogy mi együtt voltunk!
-Mert már nem számít,hogy mi volt!
-Szóval neked nem is számítottam?
-Mindennél és mindenkinél többet számítottál nekem! De tudom,hogy megbántottalak és nem tudtalak megvédeni!
-Ami Amberrel történt az nem a te hibád! De ha igaz amit Rosaly mondott akkor téleg hamarabb járt a szád mint az eszed!
-Az eszemet te már rég elvetted!-mondta és magához húzott-
-Azt nem lehet elvenni ami sose volt!-mondtam nevetve-
Pár pillanatig egymás szemébe néztünk és vártam,hogy megcsókoljon de amikor már majdnem megtörtént ellöktem magamtól.
-Ne haragudj Castiel!
-Gyere!
-Hova?
-Csak nem hitted azt,hogy minden nap csak lustálkodni fogsz?
-Hát őszintén de!
Castiellel a könyvtárba mentünk ami hatalmas volt.