Párcperc után bementünk a házba, és Ken felkísért a szobámba.
-Elmondod,hogy mi történt?
-Semmi,nem fontos csak kicsit összevesztem Castiellel.
-Tudtam,hogy egyszer meg fog bántani! De ne félj többször nem árthat neked ezt én garantálom!
-Ken kérhetek tőlled valamit?
-Persze! Bármit!
-Ne avatkozz bele az életembe! Hagyd békén Castielt is mert ez csak ránk tartozik,tudom hogy csak féltessz és aggódsz értem,de ez nem tartozik sem rád sem pedig másra!
-De Lya,ezt nem hagyhatod annyiban!
-Légy szives most menj el,pihenni szeretnék!
-Rendben ha te ezt akarod,nem szólok bele,de rám mindig számíthatsz!
Rob bácsi elég későn ért haza,ezért úgy tettem mint aki alszik,nem igazán lett volna kedvem beszélni vele de megbántani sem akartam.
Reggel nagyon fáradtan ébredtem,mert szörnyen telt az éjszaka,alig aludtam valamit.
-Lya ébren vagy?-kérdezte a bácsikám-
-Igen!
-Minden rendben?
-Igen csak nehezen tudtam aludni az éjszaka! Biztos az időjárás miatt,lehet elkaptam valamit!
-Akkor menj el az orvoshoz,hogy tudjon megvizsgálni,nehogy téleg valami betegség legyen.Na de nekem mennem kell,ha baj van csak hívj!
-Oké,szia.
Úgy látszik,hogy egész jó színésznő lennék mert az orvos valami fura betegséget említett és erre a hétre kiírt.
Mikor hazaértem semmihez sem volt kedvem ezért úgy döntöttem,hogy inkább visszafekszem aludni.
Elalvás előtt Castielen járt az eszem,igaz hogy nagyon megbántott de én akkor is szeretem.
Arra ébredtem,hogy valaki az arcomat simogatja.
-Castiel te meg hogy kerülsz ide?
-Csak azt hittem,hogy történt veled valami és azért nem jöttél suliba!
-Láttad,jól vagyok most menj el!
-Lya tudom,hogy megbántottalak de nem direkt volt! Nagyon sajnálom és én szeretlek!
-Azt kétlem,te sosem alacsonyodnál le egy egyszerü ember szintjére! És most menj el!
-Nem hallottad? Tűnj el,mostmár hiába sajnálkozol!-lépett be a szobámba Ken-
-Téged meg ki hívott ide, te korcs!
-Látod egy perce sincs,hogy bocsánatot kértél tőllem és mégis lenézed a másikat!
-Csak nem te hívtad ide? Ilyen hamar találtál helyettem valaki mást?-kérdezte Castiel-
-Te most hallod amit beszélsz? Tűnjetek el mind a ketten,szálljatok ki az életemből!
-De Lya én csak védeni próbállak ettől és a fajtájától!-mondta Ken-
Castiel természetesen nem állta meg szó nélkül Ken szavait és elkezdtek verekedni.
Mivel ők nem akartak elmenni ezért úgy döntöttem,hogy hagyom őket értelmetlenűl verekedni és elindúltam sétálni,még nem volt uticélom de majd csak ki kötök valahol.
A nap egyszer hol előjött aztán meg hol elbújt,elég fura időjárás van mostanában.
Úgy döntöttem,hogy muszály beszélgetnem valakivel.Út közben az életemen elmélkedtem,hogy vajon mi történhetett a szüleimmel,vagy hogy egyáltalán ki is vagyok én.
Amikor megérkeztem a temetőbe,megálltam a szüleim sírja előtt és a szemeim elhomájosúltak a könnyektől.
,,Miért hagytatok egyedül,miért nem vagytok velem a nehéz pecekben? Semmit nem értek,azt állítják,hogy egy nefilim vagyok,vajon ez téleg igaz? Valamelykőtök egy angyal volt? Miért nem vagytok itt,hogy elmondjátok mi folyik körülöttem? Annyira egyedül érzem magam "
Pár órát biztos kint voltam a szüleim sírjánál,mert egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy kezd sötétedni és amikor el akartam indulni valaki szorosan magához ölelt.