A szemei vörösek voltak,elől pedig a két nagy szemfogáról ami meg volt hosszabodva és hegyes volt mint a tű csöpögött a vér.A kezében egy kutyát tartott ami már egyértelműen döglött volt.
Gyorsan elkezdtem futni hazafele,de láttam,hogy követ.Amikor megfordultam már sehol nem volt ezért lasítottam a futással. Tovább mentem,közben forgolódtam, amikor nekimentem valakinek és mikor megfordultam szembe találtam magam a vámpírral.Láttam a szemében a vérszomlyat,nagyon ilyesztő volt.
Ismét futásnak eredtem de éreztem amikor a körmeivel belemar a csuklómba.Amikor megnéztem a kezem nekimentem egy fának,bevertem a fejem és a földre estem.Kicsit megszédültem és amikor kinyitottam a szemem láttam,hogy a vámpír felém közeledik.Semmit nem tudtam tenni,olyan gyengének éreztem magam. Már majdnem belém mélyesztette a szemfogait,igaz homályosan láttam, de mintha Castiel megmentett volna.
-C....Castiel-mondtam elcsukló hangon-
-Ne félj! Nem hagyom,hogy bántson!
Ezek voltak az utolsó szavak amiket hallottam,utána pedig éreztem,hogy elájulok.
Amikor pár pillanatra kinyitottam a szemem,mintha az igazgatónő irodájában lettem volna és halk veszekedést hallottam.
-Lya-jött oda a bácsikám- minden rendben lesz!
Aztán megint elájultam.A nap rásütött az arcomra mire én ébredezni kezdtem.Amikor kinyitottam a szemem már a szobám ismerős falait láttam meg.Rob bácsi az ágyam mellett ült és elszundított.
-Mi? Mi történt?
-Lya! Hogy érzed magad? Már
azt hittem hogy....
Amikor a fejemhez nyúltam éreztem,hogy be van kötve és nagyon hasogatott.Lassan elkezdtem visszaemlékezni a tegnap estére,a csuklómra néztem és elkezdtek folyni a könnyeim.
-Nincs semmi baj Lya-ölelt meg a bácsikám- nyugodj meg! Senki nem bánthat téged!
-Egy...vámpír volt bácsikám! Egy vámpír és meg akart ölni!- mondtam zokogva-
Miután kicsit már lenyugodtam,lementünk a konyhába és Rob bácsi csinált nekem ebédet.
-Lya,pontosan mit láttál?
-Hát igaz,hogy sötét volt de láttam! Egy vámpír volt az és egy döglött kutyát tartott a kezében.Azután észrevett,elkezdett kergetni és megkarmolata a csuklómat,mire nekimentem egy fának és amikor már majdnem megharapott......-ekkor eszembe jutott Castiel-
-Igen,mi történt azután?
-Castiel megmentett! Igen Castiel volt az!
-Lya! Te ezt mind csak álmodtad! Haza fele menet egy elszabadult kutya kergetett meg,és az karmolt meg! Vámpírok nem léteznek!
-Mi? Nem! Nem csak képzeltem! Castiel megmondja,hogy igazam van! Ő mentett meg!
-Igaz,hogy Castiel mentett meg, de nem egy vámpírtól csak egy veszett kóbor kutyától!
-Nem ez nem igaz! Tudom mit láttam!
-Csak nagy ütés érte a fejedet amikor a kutya elől futottál és nekimentél a fának!
-Majd Castiel megmondja,hogy igazam van! Beszélni akarok vele!
-Castiel egy időre elutazott az iskolából.A szülei hazahívták!
-Pont most?! Nem baj akkor beszélek vele majd ha visszajött!
Ekkor csöngettek.Kayla volt az és egy táska volt nálla.
-Kayla te hogy kerülsz ide?
-Én hívtam át a hétvégére,hogy ne legyél egyedül.
-Miért? Mész valahova?
-Igen van egy kis dolgom a Wolf Monn igazgatójával! De hétfőre itt leszek!
-Remek-mondtam kicsit dühösen és felmentem a szobámba-
*Közben lent*
-Ne aggódjon MR.Done! Majd megnyugszik!
-Remélem,hogy igazad lesz Kayla! Nagyon remélem.
-Utána megyek!
-Rendeben. És ha valami baj lenne csak hívj majd fel.
-Oké,nyugodt lehet!
*Az emeleten*
-Lya jól vagy?
Mindent elmeséltem Kaylanak,bízva abban,hogy ő majd hinni fog nekem.
-Senki nem hisz nekem Kayla pedig tudom,hogy mit láttam!
-Figyelj! Nagyon beverted a fejed és el is ájultál.
-Szóval te sem hiszel nekem?
-Lya én szivesen hinnék neked,de vámpírok nem léteznek!
-Majd Castiel elmondja,hogy igazam van! Miért pont most kellett neki is elutazzon?