Egy lépcső vezetett a bázis aljáig.Nagyon nagy és tiszta hely volt, mondhatni, hogy egy kissebb családi háznak tűnt.
-Egy pillanat és jövök.-mondta Leigh és pár perc várakoztatás után Ken-nel jött vissza-
Le sem vette rólam a szemét, amitől nem is kicsit zavarba jöttem.
-Egyáltalán nem örülök neki, hogy itt fogtok élősködni, annak meg még inkább nem, hogy tudtok a titkos helyünkről, úgyhogy ha itt akartok maradni, húzzátok meg magatokat!-mondta Ken-
-Ha a kis korcs barátod nem járkált volna udvarolni és nem buktat le minket, akkor a közeledbe se jöttem volna nehogy elkapjam a bolháidat!-mondta Castiel-
-Ha ez a véleményed, ott az ajtó senki nem tart vissza és hidd el, egy cseppet sem fogsz hiányozni!-mondta higgadtan és kifejezéstelen arcal Ken-
-Senki nem megy sehova! Ez a helyzet alakúlt ki, ezért segítenünk kell Lya megvédésében!-mondta Leigh- gyertek megmutatom hol fogtok aludni!
Ketten aludtak egy szobában, Rosa Leighel, Lys Alicel aminek egyikőjük sem örült de elfogadták a helyzetet, én egyedül aludtam mert Castiel inkább a kanapén aludt a nappaliban.
Nagyjából kipakoltam a cuccaimat, aztán lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat és készülődtem lefeküdni, amikor kopogtak.
-Bejöhetek?-kérdezte Ken és félig már benn is volt-
- persze gyere.
-Csak el akartam mondani, hogy amit mondtam az rád nem vonatkozik!
-Rendben, és ezt miért mondtad el?
-Fontosnak tartom, hogy tudd engem sosem zavarsz csak a verszívó barátaid! Castiel és te együtt vagytok?
-Most még én sem tudom, hogy mi is van kettőnk között!-nagyon rossz érzés volt ezt kimondani, de nem tagadhatom le a valóságot-
-Értem, de ne feledd én mindig itt leszek neked, ha szükséged van rám!-mondta, majd jó éjszakát kívánt és a saját szobájába ment-
Reggel már megszokásból igen korán keltem, felöltöztem és a konyha felé vettem az irányt, igaz, hogy nem nagyon kívántam semmit, de egy szendvicset magamba tömtem.
Amikor már a többiek is felkeltek összegyültünk a nappaliban.
-Mivel nem nagyon van lehetőségünk fizikai edzésre ezért egyenlőre, amíg ki nem találunk valamit könnyü pihenő lesz mindenkinek. Lya te addig Alicel fogod tanulni a rónákat!-mondta Castiel-
-Egyedül is menni fog!-mondtam-
-Jaj ne hisztizz már, semmire nem jutnál egyedül!-mondta Alice-
-Te pedig ahejett, hogy osztogatod itt az észt amire egyébként senki nem kíváncsi...mindegy!-mondtam és a szobám felé indultam-
-Ahejett mit kéne csinálnom,ha már ennyire tudod oszd meg velem is!
-Ahejett magadba nézhetnél és lehetne benned annyi tisztelet a másik iránt,hogy belátod ha hibáztál és bocsánatot kérsz! De nem...mert te ahhoz túl önző és érzéketlen vagy!-mondtam és hátat fordítottam Alicenek-
-Nem fogok tőled bocsánatot kérni amiért elmondtam az igazat!
-Tőllem nem is kell bocsánatot kérned, mert én már semmit nem adok a szavadra...de csak hogy tudd, ha majd egyedül fogsz megöregedni az csak a te hibád lesz, mert azokat lököd el magadtól és azokat bántod meg a legjobban akik felajánlották volna a barátságukat....vagy a szerelmüket!-mondtam és most téleg bementem a szobámba-
Pár perc után Lys jött be a szobámba.
-Erre biztos, hogy szükség volt?
-Miért hagynom kellett volna, hogy megint én legyek az aki a rövidebbet húzza és szó nélkül eltürjem a sértegetéseket, vagy mit kellett volna csináljak?
-Igazad van, hogy Alice nem éppen a kedvességéről híres, de attól amiért keménynek mutatja magát neki sem esnek jól az ilyen szavak!
-Tudom és biztos vagyok benne, hogy mélyen nagyon mélyen vannak érzései, de nekem is vannak mégis gondolkodás nélkül alázott meg!
-Éppen magadból kiindulva gondolhattál volna arra, hogy neki is rosszul fognak esni a szavaid!
-És rám? Rám ki gondol Lys? Elegem van abból, hogy mindig engem használnak bűn bakkan, hogy mindig csak én gondolok másokra! Tudod milyen egyedül érzem most magam? Bújdosnom kell, nincs egy vérszerinti élő rokonom se, mindig megbánt valaki és emellett még a világ sorsát is rám bízták! És hiába próbálok megfelelni mindenki elvárásainak egyszerüen nem megy, mert már belefáradtam ebbe az egészbe! Egyfojtában csak jár az agyam és érzések ezrei kavarognak bennem és mégis én kéne gondoljak mindenkire?
-Lys beszélnünk kell!-lépett be az ajtón Castiel-
-Most? de...
-Fontos!
Lys és Castiel kimentek a szobából és én sírva borultam be az ágyba! Biztis voltam benne, hogy Castiel is hallott mindent és legszivesebben világgá szaladtam volna!
Egész nap a szobámban voltam és végiggondoltam az eddig történteket.Rosaly néha bejött hozzám beszélgetni, de látta rajtam, hogy inkább egyedül szeretnék maradni, ezért nem maradt sokáig.
-Lya nem láttad Alicet?-jött be idegesen Rosaly a szobába?
-Nem miért?
-Elment! Az összes holmiját összepakolta és szó nélkül elment!
-Ez az én hibám igaz?
-Lys, Castiel és Leigh már elindultak megkeresni!