-Castiel nem az ő hibájuk, hogy más fajhoz tartoznak és szeretik egymást! Valahogy meg kellett oldják, hogy tudjanak találkozni!
-Mi van? Nem mondod, hogy te tudtál róla! És hányszor, meg mióta találkozgattok?-nézett rám majd Rosalyékra Castiel-
-Nem ez a legnagyobb baj!-mondta Alice- Ha nem lépek közbe simán megöli őt a vámpír, pedig a kezében volt a róna író! Ha arra sem képes, hogy magát megvédje akkor felesleges volt az eddigi edzés, mert az biztos, hogy ő senkit nem fog megmenteni!
Tudtam, hogy igaza volt Alicenek de csak részben, mégis könnyek gyültek a szemembe.
-Remek még ez is!-mondta Castiel-
-Most akkor minden az én hibám igaz?-kérdeztem dühösen-
-Lya senki nem mondta ezt!-mondta Lys-
-De igen pont, hogy most szóltatok le azért amiért nem öltem meg valakit...
-Az a valaki viszont habozás nélkül megölt volna!-vágott közbe Alice-
-Egy pillanatra nem tudnál elhallgatni? Légy szíves! Én nem fogok megölni senkit, most sem és soha se! Nem én akartam nefilim lenni sőt mondok egy még jobbat nem én akartam azt se hogy rajtam múljon a Föld sorsa! Én beletettem anyait, apait az elmúlt hónapok edzéseibe és mindent megtettem annak érdekében, hogy megfeleljek mindegyikőtök elvárásainak ami ha hiszitek ha nem néha nagyon nehéz volt! Úgy érzem, hogy én lettem a személyes problémáitok áldozats is, de ti ezt észre sem veszitek, úgy bántatok velem mint egy kutyával akinek csak az a dolga, hogy betanulja a trükköket és megcsinálja a feladatait, de tudjátok mit? Még egy kutyának is több figyelmet és megértést adnak, mint amit én kaptam tőlletek ezalatt a három hónap alatt!- mondtam sírva és a lépcső felé indultam- Ami téged illet Castiel, az a te személyes bajod, hogy nem tudod elfogadni a másikat annak ami, de ettől még félre tehetnéd az egódat és hagyhatnád, hogy mások boldogok legyenek!
Felentem a szobámba és elkezdtem pakolni a bőröndömbe.
Egy fél óra múlva a nappaliban összegyültünk, már mindenki összepakolt és csak Castielre vártunk.
-Hova fogunk menni?-kérdezte Lys-
-Nem tudom, talán az igazgatónő tud nekünk segíteni!
-Nem hiszem, hogy az iskola vagy egyáltalán a város közelébe kéne mennünk! Ha ide eltaláltak biztos, hogy ott is nyüzsögnek az elfajzottak!
-Nekünk van egy titkos és száz százalékban biztonságos búvóhelyünk!-mondta Leigh- Szerintem nem lenne baj ha oda mennénk!
-Akkor inkább itt maradok, minthogy egy rakás korcs között keljen rejtőzködnöm!-mondta határozottan Castiel-
-Nem kell leorditani a fejét! Csak segíteni próbált, és más választásunk amúgy se nagyon van!-mondta Rosaly-
-De lenne, ha nem találkozgattok volna titokban!
-Nem hiszem, hogy Rosalyt kéne hibáztatnod!-mondta Leigh-
-Nem csak őt hibáztatom!-mondta Castiel-
-Mehetünk?-kérdeztem-
-Nem! Az ki van zárva, hogy a .....-mondta Castiel-
-Jó akkor ti maradjatok itt!- vágtam közbe- Azt hittem, hogy az a legfontosabb, hogy én legyek biztonságban. Rosaly, Leigh mehetünk?
-Igen!-mondta Rosaly és elindultunk a kapu felé-
-Hé várjatok! Mi is megyünk!-kiabálta Lys és csatlakoztak hozzánk-
Castiel nagyon dühös volt, egész úton hozzám se szólt, de eldöntöttem, hogy most nem én leszek az aki kezdeményezni fog!
-És mégis miféle helyre megyünk Leigh?-kérdeztem-
-Egy földalatti búvóhejre, ami régen a Wolf Moon gimihez tartozott, de már mindenki megfeletkezett róla, ezért kisajátítottuk magunknak!
-Hányan tudnak róla?
-Én, és Ken csak mi ketten, szóval ha azt mondom, hogy biztonságos akkor az is!
Ken neve hallatán beugrott amit Rosaly mesélt, mostmár én sem voltam biztos benne, hogy jó ötlet volt elfogadni Leigh ajánlatát, de más választásunk nem igen volt.
Nagyon sokat gyalogoltunk, mire megérkeztünk már kezdett sötétedni.
Leigh valami parfüm szerüséget adott nekünk ami nagyjából elfedi a szagunkat.
-Már értem, hogy miért nem éreztem a bűzödet!-mondta Castiel-
-Ennek nem itt van a helye!-mondta Lys-
Tényleg nagyon jól el volt rejtve a hely, egyedül biztos, hogy nem találtam volna meg.