-Mi az,hogy nem tudod...
-Erről beszéltem,Lya amnéziás! Senkire és semmire nem emlékszik még arra sem hogy ő kicsoda!
-Az istenit!-kiabálta el magát Castiel majd egy jó nagyot rugott bele a lépcsőbe-
-Castiel ennek nem itt van a helye!-mondta dühösen a bácsikám-
A bácsikámmal bementünk az iskolába és egyenesen az igazgatónő irodája felé vettük az irányt.
Minden féle dolgokról beszélgettek,valami másik angyalról aki meghalt,és lázadásról.
-Én inkább kimennék az udvarra ha nem baj!-mondtam-
-Rendben de nagyon vigyázz magadra!-mondta a bácsikám-
Amikor kiértem az ajtón Castiel még mindig a lépcsőn ült és zenét hallgatott.
-Szia.-mondtam de nem hallotta ezért megfogtam a vállát mire ő gyorsan megfordult-Ne...ne haragudj nem akartalak megijeszteni!
-Nem ijedtem meg! Mit csinálsz itt?
-Csak gondoltam kijövök kicsit sétálni.
-Értem.
-Te ismersz engem?
-Talán....
-Nem vagy nagyon beszédes!-mondtam mosolyogva- És miről akartál velem beszélni?
-Te téleg nem emlékszel semmire?-kérdezte és mély szomorúságot láttam a szemében-
-Nem de a bácsikám elmondta nagyjából,hogy mi történt meg,hogy én egy nefilim vagyok vagy mi, és te téleg vámpír vagy?
-Igen,és Rosaly is meg Lysander is vámpír.
-Én nem ismerem őket,vagy legalább is nem emlékszem rájuk.
Castiel felállt és felém nyújtotta a kezét.
-Gyere!
-Mégis hova?
-Azt mondtad,hogy sétálni akarsz!
Castiellel kimentünk a parkba.
-Sajnálom!
-Mit?
-Még ha te nem is emlékszel rá de nagyon megbántottalak és nem bocsájtottál meg érte.-ekkor megállt és felém fordult- És azt is sajnálom,hogy nem tudtalak megmenteni Ambertől és attól a fájdalomtól amit neked okozott!
-Szóval te magadat okolod azért ami velem történt?
-Igen mert az én hibám!
-Biztos vagyok benne,hogy nem a te hibád volt,és hogy megnyugodj megbocsájtok neked azért amit tettél! Rendben?
-Ezt te nem értheted! De gyere menjünk vissza a sulihoz!
A bácsikámmal elmentünk haza,és mesélt még a múltamról.Nagyon rossz volt,hogy semmire nem emlékeztem,mintha eddig nem is éltem volna.
Mélyen aludtam amikor Rob bácsi szó szerint berontotz a szobámba.
-Lya azonnal öltözz fel és szedd össze a legfontosabb dolgokat!
-Mi? De hát még éjszaka van!
-Kérlek Lya csináld amit mondtam!
Elővette a bőröndömet,és elment telefonálni.
Gyorsan felöltöztem és összepakoltam pár ruhát,de nem igazán tudtam, hogy mi fontos nekem.Ahogy pakoltam a bőröndbe egy kis relytett fiók szerűséget találtam és benne volt egy boríték.
-Lya kész vagy?
-I...igen!
A bácsikámmal az iskola fele mentünk.Nagyon rossz előérzetem volt!
-Figyelj rám,most egy időre lehet,hogy nem találkozunk!
-Miért,hol leszel?
-Az most mindegy! Te elmész Castielékkel egy biztonságos helyre...- amikor ezt kimondta valami betörte a kocsi ablakát és leszúrta Rob bácsit. Én erre hangosan felsikítottam- Nem...nem lesz semmi b...baj!
Ezek boltak Rob bácsi utolsó szavai,azután meghalt.Én gyorsan kiszáltam a kocsiból és elkezdtem szaladni,de ekkor valami elém ugrott.Amikor körbe néztem három vámpír vett körbe.
A könnyektől már alig láttam,azt hittem,hogy meghalok és olyan érzésem volt mintha már egyszer átéltem volna egy hasonló helyzetet.
-Nyugodj meg csak én vagyok!- hallottam Castiel hangját a hátam mögül - hunyd be a szemed!-mondta és én szó nélkül engedelmeskedtem neki-
-Castiel mi folyik itt?-kérdeztem és még mindig csukott szemmel álltam egy helyben- ezek megölték a bácsikámat! Castiel én félek!- semmit nem hallottam ezért kinyitottam a szemem-
Sehol nem volt senki,ezért gyorsan oda szaladtam a kocsihoz,hogy megnézzem Rob bácsit de már ő sem volt ott.
-Gyere! El kell tűnnünk innen!-mondta Castiel és megint a semmiből jelent meg-
-Hol van a bácsikám? -kérdeztem dühösen és felvettem egy törött üvegdarabot amit Castiel felé tartottam.- Nem megyek veled sehova!