-Lya hova megyünk?-kérdezte Rosaly-
-Á ott is van!-mutattam Leighre aki épp a padon ült és zenét hallgatott-
-Szia Leigh! Hogy vagy?-kérdeztem-
-Sziasztok lányok,jól! Mit csináltok itt?
-Tudod lesz ez a verseny amit a suli szervez és Rosalynak még nincs párja,gondoltam lehetnétek együtt.
-Lya nem hiszem,hogy ez jó ötlet! Gyere menjünk!-mondta vörös fejjel és mérgesen Rosa-
-De szerintem jó ötlet! Még nekem sincs párom és ha téged nem zavar az ami vagyok akkor szivesen lennék párban veled!-mondta Leigh-
-Téleg? Mármint nem zavar egyáltalán!
-Akkor talán elmehetnétek sétálni,hogy jobban megismerjétek egymást,ha már úgyis ,,egy pár" lesztek!-mondtam mosolyogva-
-Oké én benne vagyok!-mondta Leigh, Rosa pedig bólintott-
Én visszamentem a koliba,hogy elújságoljam a fiúknak ami történt.Nagyon kiborúltak,miután elmeséltem nekik a történteket.
-Nem értem miért nem örültök inkább,hogy ők legalább el fogadják a másikat annak ami,és ha még boldogak is együtt akkor miért kéne beleszólni a döntésükbe?
-Lya mi örülünk annak ha Rosa boldog,de szerintem ennek nem lesz túl jó vége!-mondta Lysander-
-Szerintem meg csak nem tudjátok félretenni a büszkeségeteket,és lenézitek a másikat azért ami! Attól amiért Leigh vérfarkas ugyanúgy vannak érzései és ugyanúgy tud szeretni mint más,és semmivel sem kevesebbek mint a vámpírok!
-Ez hülyeség,mindenki tudja,hogy a vámpírok voltak,vannak és lesznek a társadalom csúcsán,és az angyalok,a többi faj mind alánk vannak rendelve! A vámpírok csak vámpírokkal érintkezhetnek vagy angyallal,különben bemocskolódna a nevünk ha mindenféle más alsóbrendű fajjal keverednénk!-mondta Castiel hideg vérrel-
Csak ott álltunk Lysanderrel és nem értettem hogy mondhat ilyet Castiel!
-Castiel ez nagyon elhamarkodott kijelentés volt!-mondta Lysander és hallottam a hangjában,hogy neki sem tetszettek Castiel szavai-
-Miért ez így van! Ezt mindenki tudja!-mondta Castiel-
Én még mindig sokkos állapotban álltam és nem értettem hogy miért beszélt így Castiel amikor tudja,hogy én sem vagyok vámpír!
-Castiel Lya is ember! Nem gondolod,hogy ezzel most nagyon megbántottad?-kérdezte Lys-
-Nem! Lya egy nefilim! Ezt már mindenki tudja,csak még nem fogadta el azt ami,de majd idővel beismeri,hogy ő egy angyal!
-Szóval azt mondod,hogyha csak egy ember lennék szóba sem álltál volna velem?-kérdeztem csalódottan és már nem tudtam visszatartani a sírást
-De szóba álltam volna veled,csak nem lettél volna olyan fontos mint amilyen most vagy!- mondta és meg akart ölelni,de én ellöktem magamtól-
-Akkor talán jobb lett volna ha meg sem ismerjük egymást,mert én nem vagyok angyal,csak egy alsóbb rendű lény!És ha te komolyan gondoltad a szavaidat akkor,ne az én lelkemen száradjon a kiléted becsülete,sajnálom,hogy ennyire félreismertelek!-mondtmam zokogva-
-Hé fiúk Lya még itt van?-lépett be az ajtón Rosaly- itt meg mi folyik?
El akartam indúlni de Castiel megfogta a kezem.
-Lya nem akartalak megbántani!
-Gyűlöllek! Ken-nek igaza volt,gyűlölnöm kellett volna téged de ehejett én szerettelek pedig te csak egy önző lény vagy! Azt hittem,hogy igazán szeretsz,de attól amit most mondtál semmivé és senkivé váltál a szemembe!-ezzel elrohantam-
*A koliban*
-Lya várj én nem úgy....-Castiel utánam akart futni de Rosaly megállította-
-Mit műveltél?-kérdezte Rosa Castieltől-
Lys mindent elmondott Rosalynak,szóról szóra.
-Most tetted tönkre az egész életedet azzal,hogy ellökted magadtól azt az egy személyt aki igazán, szívből tudott volna szeretni!-mondta Rosaly-
-De én szeretem Lyát!-mondta Castiel-
-Te jó ég! Fel tudod te fogni,azt amit a fejéhez vágtál? Egy senkinek nevezted,a föld alá hortad le,és még azt mered mondani hogy te szereted! Akkor szeretted volna igazán ha elfogadod annak ami! És lehet,hogy igazad van és Lya egy nefilim,de ha tévedtél örökre elveszítetted! Sokat szenvedett,de mindig egy kedves,segítőkész és megértő lány volt,de hogy ezt meg fogja e neked valaha bocsájtani azt kétlem!
-Ennyire még te sem lehetsz felelőtlen!-mondta Lys és ott hagyták Castielt-
*Lya*
Azt hittem,hogy ez csak egy rossz álom.Castielt nem ijennek ismertem,igaz hogy bosszantó és durva tud néha lenni de amit most mondott,mintha nem is ő lett volna.
Sírva rohantam hazáig,útközben nekiütköztem Ken-nek is de szó nélkül tovább futottam.
Hátramentem a cseresznye fa alá és csak sírtam.
Csak zokogtam és még mindig Castiel rideg szavai jártak a fejemben,amikor valaki szorosan magához húzott és megölelt.
-Nyugodj meg,nem áll jól neked a sírás! Minden rendben lesz!
Amikor felnéztem Ken megnyugtató zöld szemeit láttam.Nem mondzam semmit csak szorosan hozzábújtam.