Már nagyon régóta tart az edzés és már nagyon rég voltam más emberek közelében.
Rosaly még mindig találkozgatott titokban Leighel, nagyon sajnáltam őket, hogy titkolniuk kell a szerelmüket, de jó volt látni, hogy még ilyen körülmények között is kitartanak egymás mellett.
Lysander és Alice...hát igen.Ők még mindig kerülik és piszkálják is rendesen, pedig szerintem a szívük mélyén mindketten ugyan azt érzik egymás iránt.
Castiel agyon hajt mindenkit az edzésekkel legfőképp engem.Nagyon komolyan veszi a dolgokat és igaz, hogy nem mondja ki, de nagyon fél, hogy ha eljön az a bizonyos nap mindennek vége lesz.
Én megteszek mindent, hogy megfeleljek az elvárásoknak, de néha nagyon nehéz! Már nagyjából megy a verekedés de Castielt még most sem tudom legyőzni, azt, hogy a vámpíroktól való félelmemet legyőztem-e nem tudom, de az hogy Castiellel vagyok szerintem mindent elmond.
A több hónapos gyakorlás, meditálás és próbálkozás után már a szárnyaimat is elő tudom hívni, de nem valami kellemes érzés amikor a bőrödet áthasítja két hatalmas szárny.
-Alice beszélhetünk?-mentem oda az edzés után-
-Miről?
-Na jó! Nem kerülgetem a forró kását, Lys-ről szeretnék veled beszélni!
-Akkor nem!
-Kérlek! Csak azt szeretném kérdezni hogy miért nem békültök ki?
-Az nem hiszem, hogy rád tartozik!
-Egyszer elmondta nekem, hogy mit tettél és igaz, hogy nem volt szép, de ha bocsánatot kérnél akkor talán...
-Mi az, hogy nem volt szép amit tettem?!-vágott közbe- Semmi közöd hozzá, hogy mi volt Lys és köztem és arról ne is álmodozz, hogy bocsánatot fogok kérni!-mondta és elég dühösen otthagyott-
-Remek!-sóhajtottam-
A nap többi részét Castiellel és pihenéssel töltöttem.
-Tudod mi lesz három hét múlva?-kérdeztem miközben az ágyon feküdtünk és összekulcsoltuk a kezeinket-
-Nem! Miért mi lesz?
-Hé ne gonoszkodj, tudod, hogy a szülinapom!
-Vagy úgy, hanyadikán is....nem jut eszembe!
-Akkor jól jegyezd meg, mert ha még egyszer elfelejted előveszem a fegyverem és véged!
-Nyugi tudom hogy Július 11-én lesz!
-Hejes!
-És mit kérsz a szülinapodra?
-Azt, hogy menjük a városba!
-Lya tudod, hogy az nem biztonságos!
-Kérlek! Már majdnem három hónapja a kastélyodba vagyok bezárva! Szetintem a többiek sem bánnák ha kimozdulnámak más emberek társaságában lehetnének!
-Szóval a tátsasággal van bajod?-kérdezte majd a hasamra ült és oldalt lefogta a kezeimet-
-Hát lehet, hogy már kicsit kezdem unni!
-Baj van, gyertek gyorsan!-lépett be az ajtón Rosaly és nagyon meg volt ijedve-
-Mi történt?-kérdezte Castiel-
-Három vámpír és három vérfarkas követték Leighet, hogy megtalálják Lyát.
-Mi az, hogy követték Leighet?
-Most van ennél fontosabb is!
Castiel megparancsolta, hogy menjek az edzőterembe, és ott bújjak el amíg ők elvégzik a dolgukat.
Gyorsan megfogtam a róna írót és a könyvtár felé futottam.Már a könyvtárban voltam amikor valaki az ablakon keresztül beugrott és egyenesen felém közeledett.
-Mi a francért nem ölted meg?-kiáltott rám dühösen Alice miközben egy tőrrel hátba döfte-
-Én...nem...fogok ölni!
-Remek akkor legközelebb várd meg amíg ő öl meg téged!-mondta dühösen és a többiek után ment-
Én az edzőterembe körbe körbe járkáltam idegességemben, és arra vártam, hogy végre megjöjjenek a többiek is.
Amikor kinyilt az ajtó láttam, hogy a többiek mind jól vannak, Castiel pedig majd felrobban a dühtől.Ekkor vettem észre csak, hogy Leigh is itt van.
-Rosaly mit keres itt ez a korcs?-kérdezte Castiel-
-Neve is van!
-Az engem nem érdekel, most miatta el kell mennünk innen!
Mindenki lehajtott fejjel állt és nem igazán tudtuk, hogy mi lesz ezek után.