Több mint egy hétig feküdtem kómában.Az állapotom folyton változott és a tetoválásról az egyik angyal szárny már eltűnt.A barátaimnak a bácsikám azt mondta,hogy el kellett utaznom egy távoli rokonomhoz,pedig egy rokonom sem volt.Néha amikor pár perce felébredtem elkezdtem sírni,mert féltem és nem értettem,hogy mi történik velem,de gyorsan vissza is aludtam.
Lassan kezdett javulni az állapotom és kezdtem ébredezni.Amikor kinyitottam a szemem Castiel állt a szobám ablakánál.Megfordult és odajött az ágyam mellé.
-Hogy érzed magad?
-Mit keresel itt? Közölni akarod velem,hogy a fogtündér sem létezik?
-Jogtalanúl vagy rám dühös! Azért nem mondtam el mert nem lehetett!
-Miért? Miért nem mondhattad el?
-Lya ezt nem tőlem kell megtudd!
-Akkor kitől?- pár csepp könny csorgott végig az arcomon- Mégis kitől várjak válaszokat ha senki nem mondd nekem semmit! Nem vagyok hülye látom,hogy történik valami amihez közöm van,de mégse tudok róla semmit! Pedig úgy érzem,hogy jogtalanúl titkoljátok el előllem az iazságot!
-Ez így van! -lépett be a bácsikám és az igazgatónő- Idelye,hogy te is megtudd az igazat!
-Akkor én most megyek-mondta Castiel-
-Ne menj el! Azt akarom,hogy te is halld azt amit én! Tudom,hogy neked is közöd van a dolgokhoz mert kolis vagy!
-Lya jobb lenne ha Castiel inkább elmenne!-mondta a bácsikám-
-Nem! Azt akarom,hogy itt maradjon és előtte tudjam meg az igazat! Vagy beszélek a menő kis motorról!
-Castiel?- fordult felé a bácsikám-
-Maradok!
-Rendben-mondta az igazgatónő és elkezdett mesélni. Valami jóslatról beszélt,hogy lesz majd egy félig angyal félig ember lány,aki megmentheti majd az emberiséget,de senki nem tudja,hogy ki lehet az- De az időnk egyre csak fogy,mert a kiválasztott három angyal közűl már csak kettő maradt!
-És mi közöm van nekem ehez?
-Még nem tudjuk biztosan de egyre több bizonyítékunk van rá,hogy te vagy az a lány az a nefilim aki eldönti majd a háború kimenetelét!
-Mi?- mondtuk egyszerre Castiellel-
-De én....nekem...... egyik szülőm sem volt angyal! Ugye Rob bácsi?
-Igazából én csak az édesapádat ismertem az anyukádról nem tudok semmit ahogyan senki más sem.
-És a tetoválás ami a kezeden jelent meg,még jobban a feltételezésünket bizonyítja!- mondta az igazgatónő-
-De én csak 16 vagyok! Nem tudom megmenteni a Földet,egyedűl meg főleg nem!
-Nem vagy egyedűl. Ha te vagy az a bizonyos lány minden faj alád van rendelve!
-Mit jelent az,hogy minden faj?
-Az emberek közt élnek vámpírok,vérfarkasok és boszorkányok is! Ha itt az idő a háborúban melléd fognak állni,hogy legyőzzék azt az egy fajt aki ellen fog szegűlni Isten akaratának!
-Több vámpír is van?!-végignéztem mindenkin de senki sem nézett a szemembe- És kik tartoznak a fajokba?
-A vérfarkasok a Wolf Moon-ba járnak! A boszorkányok pedig a Magic School-ba.
-De a Wolf Moon-ból jöttek át Ken-ék a mi iskolánkba.
-Igen ők is vérfarkasok! Azért hívtuk őket ide,hogy megvédjék a civileket ha valaki megtámadná őket,úgy mint téged.
-És kik a vámpírok? -senki nem felet csak elforditották a fejüket-Miért nem mondd senki semmit? Várjunk..... a..
kolisok azok igaz? Ők a vámpírok és közülük támadt meg valaki!
Ekkor ránéztem Castielre aki csak az ablaknál állt háttal nekem.
-Tűnj el innen! -mondtam neki-
-Lya Castiel nem bánt senkit! Ő a jókkal van,veled van!
-Nem ez nem igaz! Biztos,hogy a vámpírok fogják inditani a háborút és ő is egy vérszívó gyilkos!!
-Lya nem beszélhetsz így Castiellel! Ő mentett meg!
-De az ő fajtája támadott meg! Azt akarom,hogy elmenjen! Undorító az egész fajtájával együtt!-csúsztak ki sorban a sértegetések a számból-
Castiel szó nélkül megfordult és elment.
-Ez elhamarkodott döntés volt amit te fogsz megbánni!-mondta a bácsikám-
-Nem bánok semmit! És nem én fogom megmenteni az embereket! Én nem akarok se hős se nefilim lenni! Ez a tetoválás pedig nem jelent semmit,és ha tudni akarod hazudtam mert én csináltattam az egyik barátommal! És igazgatónő jobb lesz ha keres valaki mást! Semmi közöm nincs a nem emberi lényekhez!
-Ezzel ne viccelődj Lya mert ez komolyabb mint hinnéd!
-Nem viccelődök bácsikám! És most menjetek el pihenni akarok!
-Sajnálom Rob,úgy látszik mégis csak tévedtem- mondta az igazgatónő majd a bácsikámmal együtt elmentek-