Bevezető
A nevem Talya Light de mindenki csak Lya-nak hív, 16 éves vagyok.Az apám 2 éves koromig nevelt azután meghalt, az anyám pedig miután megszülettem elhagyott.Egy közeli barát vette át a gondozásom miután egyedül maradtam.Ez a közeli barát Rob Done aki mindig úgy bánt velem mintha a saját gyereke lennék és én is úgy tekintettem rá mint az apámra.Rob bácsi egy gimnáziumban igazgatóhejettes, a Knigt School-ban,ezért egyértelmű volt,hogy hova fogok gimibe járni.A sulinak kollégiumi szállása is van.Elég népszerű iskola és minden évben sokan jönnek ide tanúlni.A giminek 2 nagyobb vetéjtársa van, a Wolf Moon és a Magic School.Az igazgatók úgytudom,hogy jóban vannak egymással, csak a diákok egy-egy csoportjai vetélkednek.
1.rész
Már majdnem két hete elkezdődött a tanítás.A barátnőmmel Kaylaval most kezdtük a gimit.Kaylaval már általános óta ismerjük egymást,mondhatni hogy legjobb barátnők vagyunk.
Reggel a suli előtt kellett volna találkoznunk,de mivel még nem szoktam meg a koránkelést,megint késni fogok az első óráról, a héten már másodjára.Ezért elég sok szidást is kapok.
A ruhás szekrényem nem a rendről volt híres,ezért csak gyorsan kivettem belőlle egy pulcsit,egy nadrágot, gyorsan felöltöztem és már rohantam is a suliba.Nem reggeliztem semmit aminek tudtam,hogy meglesz majd a következménye.
Út közben nem néztem körbe, csak rohantan és amikor át akartam szaladni az úttesten,azt hittem,hogy ez lesz az utolsó napom.Egy talpig fekete ruhás motoros srác, majdnem elütött.A bukósisak ablaka sötét volt,de tudtam,hogy ő is meredten engem néz ahogyan én őt.
Körülöttem mintha lefagytak volna az emberek,mindenki engem nézett és ez az egész az én hibám volt,mert a piroson akartam át futni.Pár másodperc elteltével,miután rájöttem,hogy mégsem most halok meg,eszembe jutott,hogy már rég elkezdődött az első órám,ezért tovább futottam.
-B..bocsi -mondtam lihegve-
Szerencsémre az irodalom tanár kedves volt és megértő,ezért nem kaptam igazolatlan órát,aminek kifejezetten örültem a nap kezdése után.
-Hol voltál?-jött oda Kayla a szünetben-
-Gondolhatod. Elaludtam és ami mégjobb,majdnem elütött egy motoros srác út közben.
-De jól vagy? És ki volt az?
-Igen csak elegem van a koránkelésből! Amúgy fogalmam sincs,hogy ki lehetett az!
-Ne nyafogj annyit,még csak most kezdődött a tanév.Gyere inkább menjünk,öltözzünk át tesire.
Semmi kedvem nem volt futkorászni,de ha nem akarok majd megbukni muszály lesz tenni érte.
Az óra elején még semmi bajt nem éreztem,de pár kör futás után elkeztem szédülni majd a földre estem.Mindenki körém gyűlt.
-Lya! Mondjon valamit! Jól van?-kérdezgetett a tanárnő-
Amikor kinyitottam a szemem a koli ablakából mintha egy vöröshajú fiút láttam volna aki engem néz.
-Igen jól vagyok- álltam fel lassan- csak megszédültem egy kicsit!
Ismét visszanéztem a koli ablakára de senkit nem láttam.
-Evett ma már valamit?
-Még nem.
-És van magánál ennivaló?
-Nincs,de pénz van nállam.
-Rendben. Akkor menjen el a büfébe,vegyen magának egy sandwichet és egy üdítőt,egye meg és a mai óráról fel van mentve.Majd beszélek a bácsikájával!
-Nincs rá szükség! -mondtam-
-Azt majd én eldöntöm,de most menjen!
Elindultam a büfébe.Miután megvettem a sandwichet és az üdítőt elmentem az öltözőbe a cuccaimért.
Leültem a padra és elkezdtem enni.
,,Vajon téleg láttam azt a fiút vagy csak képzelődtem?"
Miközben ezen gondolkodtam,hátulról valaki megfogta a vállam.Gyorsan megfordultam és azt hittem,hogy megint rosszul lettem és csak képzelődök.
-Biztos megint elájultam!-mondtam halkan-
-Nem hinném. A nevem Castiel.
-Te...te beszélsz!-álltam fel és tudtam,hogy butaság csúszott ki a számon-
-Ja! Különleges adottság! Csak láttam,hogy rosszul lettél az udvaron és kíváncsi voltam,hogy jobban vagy e már.
-Igen,már jól vagyok,köszi amúgy én Lya vagyok.De te akkor éjszakai tagozatra jársz?
-Igen.
-Vagyis kolis vagy!
-Ja,és?
-Csak azt hittem,hogy ti nappal sosem jöttök ki,a kolin kívülre!
-Így is van,úgyhogy most megyek!
-Várj! Azért jöttél ide mert aggódtál értem? -tettem fel a kérdést kíváncsian-
-Igazából azért,mert azt hittem,hogy a reggeli dolog miatt lettél rosszul.
-Nem,csak még nem ettem ma semmit.-lehajtottam a fejem és gondolkodtam,hogy mire célozhat- Amúgy milyen reggeli dolog.....?
De már senki nem volt sehol.Amikor ezt elmeséltem Kaylanak nem akart hinni nekem.
-Mekkora mázlista vagy! Beszéltél egy kolis sráccal! Amúgy hejes volt?
-Ja elég jól nézett ki!
-És próbálkozott nállad? Érted, úgy!
-Hát persze!-mondtam hangosan-
-Mi??
-Nem,nem történt semmi köztünk.Csak rájöttem,hogy mire célzott a reggeli dologgal!
-És nekem is elmondod?
-Ő volt a motoros srác,aki majdnem elütött!
-Hát nem tudom,nem hiszem,hogy az iskola területén kívülre ment volna.
-Lehet igazad van. De másra nem tudok gondolni!
-Hátha találkozol megint vele! Bemutathatsz majd engem is neki!
-Ja,azt mindjárt gondoltam!
-Most miért?
-Mindegy! Gyere menjünk el a cukrázdába,pótolnom kell a cukorhiányt!
-Persze,a cukorhiányt!
Ezzel elindultunk a cukrázdába.